Nincs Föld II. – a klímaszorongásról röviden

Sokkolják a klímaváltozással kapcsolatos hírek? Sokszor eszébe jut, mit tehetne és mit tud valójában megtenni a környezet védelme érdekében? Zavarja, hogy már csak 29 év van 2050-ig? Azonnal cselekedni akar a Föld védelme érdekében? Vagy pont ellenkezőleg, azt gondolja, hogy ez a kormányok dolga és Ön túl kicsi pont a gépezetben?

Sokakkal előfordul, hogy egy-egy film vagy cikk kapcsán felvetődik bennük a kérdés: mi lesz a bolygóval, amikor a gyerekeink felnőnek? Aki sokat foglalkozik a témával, behatóbban tanulmányozza a kutatások, előrejelzések adatait, azok közül többen beszámolnak bizonyos fokú félelemről, ami a jövőről való gondolkodásukhoz társul. A szakirodalom őket nevezi klímaszorongónak. Ugyanezek az emberek érzik azt is, hogy az idő rohamosan fogy és most azonnal tenni kell valamit. És vannak, akik azt hiszik, hogy egyéni szinten nem tehetünk semmit, mert csak a nagy cégek és a kormányok tudnának a változások ellen tenni. Ez a fajta tehetetlenség érzés pedig depresszióhoz vezethet.

A szorongás fogalmában benne van egyfajta irracionális félelem. Ez hasonló a szociális szorongáshoz, amikor az egyén nem megy emberek közé, rosszul érzi magát egy-egy zsúfoltabb tömegközlekedési eszközön, legsúlyosabb esetben nem lép ki a lakásból. A klímaszorongás is képes korlátozni az ember életét. Az Ökopolisz Nyári Akadémia egyik kisműhelye is pont ezzel a kérdéskörrel foglalkozott. Ágoston Csilla, az ELTE egyetemi adjunktusa akkor azt mondta, hogy a klímaszorongással kapcsolatban pont az a vita tárgya, hogy ez mennyire irreális. Az utóbbi években, évtizedekben napvilágot láttak azok a kutatások, amelyek megalapozzák azt, hogy ez egy valós fenyegetés, egy valós probléma. Ráadásul a kutatók egy jelentős része azt gondolja, hogy lehetnek előnyei is annak, hogyha az emberek bizonyos mértékben klímaszorongók.

Ez ugyanis csökkenti a fogyasztásukat, tudatosabban vásárolnak, figyelnek a környezetükre, kisebb karbonlábnyomot hagynak maguk után.

„A klímaszorongás egyik mozgatórugója a bűntudat is lehet. Például vettem egy fast fashion ruhát, amit a világ másik felén, borzasztó körülmények között dolgozó fiatalkorúak varrtak, ráadásul ennek a ruhának ki tudja, mekkora a karbonlábnyoma. Ez kelthet bennünk egy olyan bűntudatot, hogy úgy érezzük, tennünk kell a klímaváltozás lassításáért” – mondta Ágoston Csilla.

A klímaszorongás egy nagyon is emberi reakció, egy, a létezésünket érintő negatív változással kapcsolatban. Ezt a szorongást kihívásként kezelve kell dolgozni, hogy általa megtanuljunk autentikusabb módon viszonyulni önmagunkhoz és a világunkhoz, a természethez – ez már Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológus, az ELTE docense mondta az Új Egyenlőség Zöld podcastjában.  

Fontos lehet a szorongást és a félelmeket csökkentő életmódváltás. A szelektív gyűjtés aprólékossága, a tudatos vásárlás, a fogyasztás csökkentése, az újrahasznosítás és a természetről való gondoskodás. Minden, amit saját szinten meg tudunk tenni a bolygó érdekében.  Kőváry Zoltán szerint a konkrét életmódváltás mellett fontos, hogy empatikusan és féltő gondoskodással viszonyuljunk a természet minden egyes szegmenséhez a hangyától a nemzeti parkokig és mutassunk példát gyerekeinknek, ismerőseinknek, vonjuk be őket is a természet védelmébe.

Tehát ne higgyük azt, hogy cselekedeteink hiábavalók, hiszen minden egyes tett számít. Különösen igaz ez akkor, ha ezzel példát mutatunk a felnövekvő generációnak.