Skip to content Skip to footer

AZ ENSZ közgyűlés 2000-ben egy 15 éves célt határozott meg, ahol azt jelölték meg, hogy szűnjön meg az abszolút szegénység fele, de ezen az ülésen egyben az a cél is megszületett, hogy 2015-re a felére csökkenjen azok száma, akinek nem volt meg a hozzáférhetősége az ivóvízhez.

Az előadó megjegyezte, hogy nem csak a hozzáférés, de a megfizethetőség is fontos szempontnak kell lenni, mindamellett, hogy az jó minőségű is legyen – ez utóbbi azonban nem volt tisztázva, mit értenek biztonságos víz hozzáférhetőségnek, ami egy későbbi feladat lett. Dr. Szöllősi-Nagy András prezentációjában kifejtette, mi a XXI. század fő vízbiztonsági kihívásai, melyek még előttünk állnak. A számok sajnos nem túl biztatók, jelenleg is mintegy 750 millió ember él biztonságos víz nélkül és 2,5 milliárd embernek nincs szanitációja. Hogy ezt hogyan lehetne megoldani, arra vázol fel megoldási lehetőségeket az alábbi videóban szereplő előadás.

Bár 2030-ig még van idő, az Ökopolisz Alapítvány konferenciáján kiderült, bizony bőven van még feladat, hogy kinavigáljuk magunkat abból a helyzetből, amibe az emberiség sodorta magát, ha az ENSZ 2030-ig tartó céljai kapcsán tartani szeretnénk a határidőket. Az előadó kifejtette, hogy az úgynevezett boldogság eléréséhez, amire törekedni kell az államnak is, arra strukturális eszközökkel kell törekednie és ezáltal juthatunk hozzá ahhoz a szolgáltatásokhoz, amivel az emberi lét, a kommunikáció és kultúra működni tud. Mint kiderült, a víz és szanitáció kérdésköre a hatodik legfontosabb közé sorolták a 100 legnagyobb cég által besorolt problémák körében, de az emberek szerint ez már a negyedi legfontosabb prioritás az ENSZ kutatása szerint.

Dr. Zlinszky János kitért arra is, hogy a 2030-ig terjedő fenntarthatósági célkitűzései kapcsán szó van a vízzel kapcsolatos ökoszisztémák védelméről, az integrált gazdálkodás megvalósításáról, a víz felhasználásának hatékonyságáról, a víz erőforrások fenntartható használatáról és a szennyeződés csökkentéséről. Hogy ez milyen formában valósulhat meg, az előadásából kiderül. Az előadó egyetemi docens, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Víztudományi Kar, Vízpolitikai és Környezetpolitikai Tanszék, és Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar, Környezetjogi és Versenyjogi Tanszék

Kik a szociális munkások? – Pilinszki Attila szociális munkás, egyetemi docens a szociális munkásokról és munkájukról beszélt, amelyből kiderült, hogy nem csak a laikusok, hanem a döntéshozók sem tudják, hogy pontosan kik ők, és milyen feladatot látnak el. Megtudtuk, hogy vitális kimerültségben a szociális szektorban dolgozók vezetnek toronymagasan, akiket egészségügyi szektor követ.
Szociális munka és érdekvédelem – László Johanna, szociális munkás a szociális szféra érdekvédelmére hozott fel példákat és megoldásokat egyaránt. Elmondása szerint a külvilággal nem csak akkor kellene kommunikálnia a szektornak, amikor már nagy baj van, hanem egy állandósított kommunikációs csatornát kéne létrehozni a dolgozók és a világ között. Ezt a kommunikációt akár egyéni, csoport, vagy közösségi szinten is meg lehet valósítani.
Bérfeszültség, bérrendezés és finanszírozási válság – Meleg Sándor, szociális munkás rámutatott arra, hogy a szociális dolgozók bérrendszere teljesen töredezett, és kaotikusabbnál kaotikusabb pótlék- és finanszírozási rendszerekkel próbálták orvosolni, mint átmeneti megoldások. A minimálbér és a bérminimum fokozatosan felülírja a teljes közalkalmazotti bértáblát, amelyből következik az egyértelmű: a szociális ágazatban dolgozók a legalacsonyabb jövedelmű közalkalmazottak. Ezek megoldása szükséges, és lehetséges. Meleg Sándor szerint többi között az állami finanszírozási rendszer átalakítása, a bérrendezés, valamint a folyamatos, kiszámítható fejlesztési források biztosítása megoldás lehetne a szektor finanszírozási válságára.
A szociális szférában dolgozók nettó medián bére 195 ezer forint. Ha kivesszük belőle a pótlékokat, akkor már csak nettó 145 ezer forint az átlag bér – derül ki Gyarmati Andrea felméréséből. A szociológus az idén tél végén kérdőív segítségével mérte fel a szociális szférában dolgozók helyzetét. Ebből megállapítható az is, hogy a szociális szférában dolgozók harmada tervezi a munkahelyváltást, épp az alacsony fizetés miatt.
Az Ökopolisz Alapítvány átfogó kutatást készített a szociális szféra helyzetéről, mostoha körülményeiről. A kutatás eredményeit pedig egy online konferencián mutatták be nekünk. Az Alapítvány célja a kutatás eredményeinek közreadásán keresztül a szociális szféra problémáinak ismertetése, megoldási lehetőségek felvázolása volt. Nagyon röviden összegezve: a szociális szféra helyzete rossz, de van megoldás. De ezért a kormánynak tennie is kéne valamit. A fent említett kutatást Gyarmati Andrea, szociológus készítette 2021. január 28 és február 8 között. A kérdőívét 1280 szociális szférában dolgozó személy töltötte ki.
35 éve ezen a napon történt a csernobili atomkatasztrófa. A Pripjaty és Csernobil városok melletti Vlagyimir Iljics Lenin atomerőmű balesete – az 1957-es majaki Kistim-tragédia után – a legsúlyosabb katasztrófa volt. A baleset következtében radioaktív felhő lepte el Európát, a sugárzás 70 százaléka Fehéroroszország területén összpontosult. A balesetet megelőző nap a kezelőszemélyzet kikapcsolta a reaktor vészhűtési rendszerét, majd a reaktor diszpécseri utasításra még fél napig vészhűtés nélkül üzemelt. A 4-es blokknál ezért következhetett be a gőzrobbanás. A világ svéd tudósoktól szerzett tudomást a balesetről. Az évforduló alkalmából Kóbor József, biofizikussal beszélgettünk.
Zöld gazdaság 3. rész – Mikorra lehet zöld a kereskedelem?
Az Ökopolisz Alapítvány és az Új Egyenlőség társadalomelméleti magazin közös rendezvénysorozatának következő részében Gébert Judit, ökológiai közgazdász, Fejes Ferenc, zöld vállalkozó és Csárdi Antal, az LMP frakcióvezető-helyettese arra keres választ, hogy • Mit értünk zöld kereskedelem alatt? • Mekkora a magyar zöld kereskedelem? Mikorra lehet teljesen az? • Kik a meghatározó szereplők? • Az ország melyik részén vannak? • Milyen szakpolitikák alakítják? • Milyen szakpolitikák segítenék a gyorsabb átállást?
Zöld gazdaság 2. rész – Hogyan lehet fenntartható az energiaipar?
A beszélgetésen Schmuck Erzsébet, az LMP – Magyarország Zöld Pártja társelnöke, Felsmann Balázs, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont főmunkatársa, a Corvinus Egyetem tanára és Horváth Levente zöld vállalkozó, a CarbonReporting.eu tulajdonosa válaszolt Pogátsa Zoltán, az Új Egyenlőség főszerkesztőjének kérdéseire és a közel száz érdeklődő sok és érdekes felvetésére.
Zöld gazdaság 1. rész – Mit tudunk a zöld gazdaságról?
Mi a zöld gazdaság alapja? Létezhet-e államtól független zöld gazdaság? És vajon, amit zöldnek nevezünk, az valóban az? Köves Alexandra, ökológiai közgazdász, Fejes Ferenc, zöld gazdálkodó és Kanász-Nagy Máté, az LMP társelnöke beszélgetett ezekről a kérdésekről. A vitát Pogátsa Zoltán, az Új Egyenlőség főszerkesztője moderálta.
Az ifjúsági mozgalmak fontosságáról, lehetőségeiről és korlátairól beszélgetett Oross Dániel és Mikecz Dániel, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos munkatársai az I. Nyári Ökotanodán, Velencén.
Végéhez közeledik a nemzeti régiókra vonatkozó európai polgári kezdeményezés. Az aláírásgyűjtéssel a Székely Nemzeti Tanács azt szeretné elérni, hogy az unió a kohéziós politikájában kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő területektől. Az Ökopolisz Alapítvány támogatásával most ennek a fontosságáról beszélgetünk – Dr. Bakk Miklóssal, a Sapientia EMTE Erdélyi Magyar Tudományegyetem docensével – Dabis Attilával, a Székely Nemzeti Tanács külügyi megbízottjával, – Dr. Keresztes László Lóránttal, az LMP – Magyarország Zöld Pártja országgyűlési frakcióvezetőjével.
Ők az igazi ételmentők. A segíteni akarás vezérelte őket, amikor kitalálták: nem hagyják a kukába kerülni a még fogyasztható ételeket, inkább eljuttatják azokat a rászorulókhoz. A Re-Formáló Egyesület napi 400 kiló olyan élelmiszert oszt szét a rászorulók között, amit a nagy áruházláncok már nem tudnak értékesíteni. Ezen kívül Enni adok dobozokat is üzemeltetnek. A Munch alapítói pedig az éttermek, kávézók és pékségek kimaradt áruit segítenek eljuttatni kedvező áron a fogyasztókhoz. Ismerkedjetek meg velük!
Kézzel szedi a bogarakat, sajtot készít, tehenet nevel, és ellátja a környéket vegyszermentes zöldségekkel és gyümölcsökkel. Salamon Évi a nyúlós sajtok miatt vágott bele a gazdálkodásba Dunakeszin. Szintén egészséges, tiszta élelmieszer előállításával foglalkozik Horváth Móni, aki a ház hátsó kertjében neveli a vegyszermentes növényeket. Hozzá bárki betérhet, hogy kiválassza az ebédre valót. A Hétköznapi Zöld háziasszonya, Lengyel Szilvia, annak járt utána, hogy hogyan juthatunk tiszta élelmiszerhez.
Van olyan önkormányzat, amely a járványhelyzetben 90 százalékkal csökkenti a vendéglátóhelyek bérleti díját. Másik polgármester a nagy cégek vezetőivel közösen dolgoz ki gazdasági csomagot. Mit csinálnak másképp azok a polgármesterek, akik a legjobban kezelték a koronavírus okozta válsághelyzetet? Mitől más az ő politikájuk? Hogy élte meg regnálása első évét Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere Kanász-Nagy Máté, Újpest népjóléti alpolgármestere Dr. Nemény András, Szombathely MJV polgármestere Soproni Tamás, Terézváros polgármestere? Az Ökopolisz Alapítvány és a Törésvonal Intézet a 2019-es önkormányzati választások első évfordulója alkalmából látta vendégül a városvezetőket.
Hasznunkra válik-e, ha félünk a klímaváltozástól? Milyen léptékben érdemes változtatni az életünkön ahhoz, hogy a valóban tegyünk a globális klímaválság lassításáért? Elég-e szelektíven gyűjteni a hulladékot vagy ennél összetettebb cselekvésre van szükség? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgetett az I. Nyári Ökotanoda résztvevőivel Kovai Melinda az ELTE Társadalomtudományi Karának egyetemi docense és Ágoston Csilla, az Ember-Környezet Tranzakció Intézet oktatója és az Addiktológia Kutatócsoport tagja.
Milyen zöld biztonságpolitikai kihívásokról beszélhetünk ma Magyarországon és a világban? Az ökopolitika és a biztonságpolitika hogyan tud összekapcsolódni? Erről beszélget Tálas Péter, biztonságpolitikai szakértő, történész, politológus és Szalai Máté, aki vezető kutató a biztonságpolitika területén. A felvétel az I. Nyári ÖkoTanodán készült, Velencén.
Milyen a jó zöld stratégia? Újraelosztó? Baloldali? Lehet-e növekedő gazdaság nélkül életben tartani egy társadalmat? Kik részesüljenek a javakból és kiknek a kárára? Egyáltalán szükség van-e arra, hogy a társadalom leggazdagabb tagjai csökkentsék a fogyasztásukat? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről vitázott Zoltán Pogátsa, közgazdász, szociológus és Vasali Zoltán, egyetemi adjunktus az I. Nyári Ökotanoda egyik nagy vitáján.
Létezhet-e politikai befolyástól mentes újságírás? Kinek a kezében van a média? Szerezhet-e piaci részesedést politikától független befektető Magyarországon? Van-e beleszólási lehetősége egy laptulajdonosnak a tartalomba? Mit vetítenek előre az index.hu-nál lezajlott események? Többek között ezekről a kérdésekről is vitázott az I. Nyári Ökotanoda egyik nagyvitáján Stumpf András újságíró, a Válasz Online társalapítója és Ungár Péter LMP-s országgyűlési képviselő, az Ökopolisz Alapítvány kuratóriumának társelnöke.
Gondolatok, amiket nem az egyetem padsoraiban kapnak a fiatalok. Különböző nézőpontok, amelyek ütköztetése nélkülözhetetlen a tisztánlátáshoz. Kötetlen beszélgetések klímaváltozásról, a média helyzetéről, biztonságpolitikáról, zöld stratégiáról. És 50 fiatal, akiket érdekel a zöld jövő. Ez volt az I. Nyári Ökotanoda Velencén, az Ökopolisz Alapítvány szervezésében.

>> (opens in a new tab)” rel=”noreferrer noopener” class=”rank-math-link”>További videóink Youtube csatornánkon tekinthető meg >>>

© 2024 Ökopolisz Alapítvány. Minden jog fenntartva