AZ ENSZ közgyűlés 2000-ben egy 15 éves célt határozott meg, ahol azt jelölték meg, hogy szűnjön meg az abszolút szegénység fele, de ezen az ülésen egyben az a cél is megszületett, hogy 2015-re a felére csökkenjen azok száma, akinek nem volt meg a hozzáférhetősége az ivóvízhez.
Az előadó megjegyezte, hogy nem csak a hozzáférés, de a megfizethetőség is fontos szempontnak kell lenni, mindamellett, hogy az jó minőségű is legyen – ez utóbbi azonban nem volt tisztázva, mit értenek biztonságos víz hozzáférhetőségnek, ami egy későbbi feladat lett. Dr. Szöllősi-Nagy András prezentációjában kifejtette, mi a XXI. század fő vízbiztonsági kihívásai, melyek még előttünk állnak. A számok sajnos nem túl biztatók, jelenleg is mintegy 750 millió ember él biztonságos víz nélkül és 2,5 milliárd embernek nincs szanitációja. Hogy ezt hogyan lehetne megoldani, arra vázol fel megoldási lehetőségeket az alábbi videóban szereplő előadás.
Bár 2030-ig még van idő, az Ökopolisz Alapítvány konferenciáján kiderült, bizony bőven van még feladat, hogy kinavigáljuk magunkat abból a helyzetből, amibe az emberiség sodorta magát, ha az ENSZ 2030-ig tartó céljai kapcsán tartani szeretnénk a határidőket. Az előadó kifejtette, hogy az úgynevezett boldogság eléréséhez, amire törekedni kell az államnak is, arra strukturális eszközökkel kell törekednie és ezáltal juthatunk hozzá ahhoz a szolgáltatásokhoz, amivel az emberi lét, a kommunikáció és kultúra működni tud. Mint kiderült, a víz és szanitáció kérdésköre a hatodik legfontosabb közé sorolták a 100 legnagyobb cég által besorolt problémák körében, de az emberek szerint ez már a negyedi legfontosabb prioritás az ENSZ kutatása szerint.
Dr. Zlinszky János kitért arra is, hogy a 2030-ig terjedő fenntarthatósági célkitűzései kapcsán szó van a vízzel kapcsolatos ökoszisztémák védelméről, az integrált gazdálkodás megvalósításáról, a víz felhasználásának hatékonyságáról, a víz erőforrások fenntartható használatáról és a szennyeződés csökkentéséről. Hogy ez milyen formában valósulhat meg, az előadásából kiderül. Az előadó egyetemi docens, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Víztudományi Kar, Vízpolitikai és Környezetpolitikai Tanszék, és Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar, Környezetjogi és Versenyjogi Tanszék
This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may affect your browsing experience.
Analytical cookies are used to understand how visitors interact with the website. These cookies help provide information on metrics the number of visitors, bounce rate, traffic source, etc.