Viszlát hó, viszlát fehér tél!
Csendes szitálás, hó nélkül. Egyre többször tapasztaljuk télen, karácsonykor pedig különösen fájlaljuk is, hogy nincsen hó. Sajnos egész Európában melegebb lett, mérhetően kevesebb hó van, és úgy néz ki, lassan örökre búcsút mondhatunk a fehér teleknek.
A múlt század közepe óta a hóesés, a hótakarók kiterjedése és a hószezon időtartama az egész északi féltekén folyamatosan csökken. A hó mennyisége a március-áprilisi időszakban minden évtizedben egy-két százalékkal, a hószezon pedig tízévente több mint öt nappal rövidül.
Egész Európában kevesebb a hó
Az európai mérőállomások kilencven százaléka csökkenő hómennyiséget regisztrál. A holland Wagingeni Egyetem (https://www.wur.nl/en/Research-Results/Themes/Climate-change.htm) kimutatta, hogy Európában évtizedenként 12 százalékkal csökken az átlagos hóvastagság.
A kutatók 1971 és 2019 közötti időszakra vonatkozóan több mint 2000 németországi, osztrák, svájci, olasz, francia és szlovéniai mérőállomás adatait vetették össze, és megállapították, hogy az Alpokban sokkal kevesebb hó van, mint 50 évvel ezelőtt. A novembertől májusig tartó hónapok átlagos hóvastagsága évtizedenként 8,4 százalékkal (!) csökkent, a hótakaró átlagos időtartama 5,6 százalékkal, a hószezon így az elmúlt öt évtizedben átlagosan 22-34 nappal, azaz körülbelül egy hónappal rövidült meg!
Tényleg búcsút mondhatunk a télnek?
Természetesen nem minden telünk egyforma. Biztosan emlékszel te is a 2017/2018-as télre, amikor 3 év „kihagyás” után különösen sok hó esett Európában. A svájci Hó- és Lavinakutató Intézet szerint az 1500 méter feletti magasságban ez volt az elmúlt 30 év leghavasabb téli időszaka az Alpokban. 1000 méter alatt viszont így is csak feleannyi hó esett, mint átlagosan, és az akkori rendkívül meleg áprilisban a hó a szokásosnál gyorsabban olvadt el.
Már többször írtunk arról, hogy 2050-ig a levegő éves átlaghőmérséklete körülbelül 1,5 fokkal fog emelkedni, az évszázad végére pedig körülbelül két fokos hőmérséklet-emelkedéssel számolhatunk. A pesszimistább előrejelzések viszont – például a bajor környezetvédelmi hivatal (LfU) előrejelzései – négy fokos vagy annál is nagyobb felmelegedést jósolnak. Ez a felmelegedés télen még szembe tűnőbb lesz, az alpesi régióban pedig átlagosan valamivel magasabb is.
A becslések szerint ennek következtében az évszázad végére a természetes hótakaró 70 százalékkal fog csökkenni, és a kutatók arra számítanak, hogy előbb-utóbb már csak a legmagasabb hegyekben lesz hó. Ez a téli sportoknak sem kedvez.
Mit jelent a hó csökkenése a téli sportok szerelmeseinek?
1 fokos felmelegedés esetén a síterepek egynegyedén marad csak természetes hótakaró, ami számszerűsítve 11 sípályát jelent az Alpokban. Mesterséges hóágyúzással a helyzet javítható, de még így is a jelenlegi havas területek mindössze 75 százaléka lesz hóval borított.
2 fokos felmelegedés esetén a fenti számok drasztikusan változnak, ekkor már csak 4 olyan síközponttal számolhatunk, ahol mesterséges hó nélkül is garantált a téli táj. Ilyen mértékű felmelegedés esetén viszont a mesterséges hóágyúzás is csak 1500 méter magasság felett sikeres, tehát a havas területek mérete 40 százalékra fog csökkenni.
Ha azonban az éves átlaghőmérséklet négy fokkal emelkedik, ahogyan azt a kutatók 2100-ra jósolják, csak egy síterep marad műhó nélkül: a magyarok által is nagyon kedvelt Zugspitze.
Meddig jelent megoldást a műhó?
Az osztrák Tirol és Svájc magasabban fekvő síközpontjaira vonatkozó tanulmányok ugyanarra a következtetésre jutottak: az alacsonyan fekvő síközpontok esetében a hóágyúzási technológia korszerűsítése nem jelent megoldást, mert a felmelegedés olyan gyors ütemben történik, hogy a mesterséges hóágyúzás nem biztosít elegendő és tartós havat. Nagyobb magasságokban még fogunk tudni síelni, de ennek előfeltétele az is, hogy legyen elegendő víz a tárolómedencékben. A mesterséges hó előállítása azonban rengeteg energia- és vízfogyasztással jár, így az európai síturizmus csak 2050-ig lesz fenntartható.
A hó hiánya a nyárra is kihat
A havazás nemcsak a téli sportokat űzőknek fontos, hanem a területeink vízháztartása szempontjából is. Jól tudjuk, hogy a hegységekben a hó szabályozza a víz lefolyását: a téli nagy mennyiségű csapadék csak késéssel, részben a tavaszi hóolvadással érkezik a völgyekbe. A lefolyás normális esetben egyenletesen oszlik el több hónapra, a lefolyási csúcs júniusban van, az ép gleccserek a csapadékot pedig tartósan tárolják is. Ha az elkövetkező években több csapadék esik eső, nem pedig hó formájában, akkor ez a természetes védelem az árvizek ellen egyre kevésbé fog működni. Ha pedig az egyre gyakoribbá váló heves csapadék egybeesik a tavaszi hóolvadással is, akkor a hegyekben több lavina és sárcsuszamlás várható, a völgyekben pedig több árvíz fog lezúdulni.
A zárt hótakaró viszont önmagában is fontos tényező az éghajlati folyamatokban: mivel a fehér hónak magas a fényvisszaverő képessége, a nagy mennyiségű beeső napfény visszaverésével lassítja a felmelegedést. A gond „csak” az, hogy a hótakaró egyre vékonyabb, kisebb és egyre több por- és koromlerakódás van rajta, így csökken a hűtő hatása is. Azt már nem kell külön kifejtenünk, hogy ez miért rossz, igaz?
Csatlakozz küldetésünkhöz, és tegyünk azért, hogy megállítsuk a felmelegedést. Az Ökopolisznál azon dolgozunk, hogy ráirányítsuk az emberek figyelmét a saját lehetőségeikre is. Olvasd el a többi cikkünket (https://okopoliszalapitvany.hu/cikkek/) is és oszd meg másokkal is.