Újra hullámokat vet a régóta húzódó “Fertő-tó sztori”

Az állam karácsonykor újra kiírt egy – egyszer már visszavont – közbeszerzési pályázatot a fertőrákosi üdülőtelep fejlesztésére. A pályázat napokon belül lezárul. Ez már a második ütem, az első ütemben Mészáros Lőrinc cége épített kikötőt. De mi is ez a beruházás, és miért kavar ekkora vihart?

A kezdetek

Ahhoz nem fér kétség, hogy a Fertő-tó magyarországi része az ország turisztikai szempontból egyik leginkább elhanyagolt területe. A kontraszt különösen éles a tó nagyobbik, több mint 90 százalékát birtokló Ausztriával szembeállítva. Ott több kikötő, vízi- és kerékpárosturista-központ, lüktető vitorlásélet várja a látogatókat.

A turisztikai elhanyagoltságnak sok oka van, amelyek közül csak az egyik, hogy az osztrák határ, a vasfüggöny környéke évtizedekig el volt zárva a magyarok elől. (A szóban forgó beruházástól csak pár kilométer a páneurópai piknik, a vasfüggöny-lebontás szimbolikus eseményének helyszíne.) A másik ok földrajzi-meteorológiai: a tó déli – tehát magyarországi – részét hatalmas nádas borítja, ez határos a Hanság még meglévő, le nem csapolt mocsaraival. Tehát a Fertő-tő hazai részének “nincs partja”, hanem végtelen nádasok választják el a szárazföldtől.

Egyetlen helyen lehet kimenni közvetlenül a vízhez: pont annál a Fertőrákos melletti kikötő- és üdülőkomplexumnál, ahol a Rákos-patak folyik-csordogál a tóba, alig pár száz méterre az osztrák határtól. Így már érthetővé válik, miért olyan fontos ez a hely. Itt van a Fertő-tó egyetlen magyarországi vitorlás- és sétahajó-kikötője, itt van egyedül infrastruktúra – ez Fertő-tó kapuja. És ez a kapu nemcsak a magyar turistákra nyílik, hanem a jóval pénzesebb osztrák célközönségre is.

A küzdelem

Az tény, hogy évtizedekig itt nemigen történt semmi. A rendszerváltás előtt értelemszerűen nem lehetett itt turizmust “csinálni”, a rendszerváltás után meg valahogy nem került fókuszba, főleg azért, mert a természetvédelem gyorsabban lépett, mint az ingatlanfejlesztők. A tó és környéke előbb bioszféra rezervátum, aztán 1991-ben nemzeti park, 2001-ben UNESCO kultúrtáj lett, 2004-ben Natura 2000 területek közé sorolták.

Így aztán a fertőrákosi partszakasz sokáig egy vízre-cölöpsorra épült álmos, nádfedeles üdülőtelep, meg egy felkopott füvű, töredező betonú hajókikötő volt. Hiába a közeli Sopron, Fertőrákos varázslatos kőbányája, a nem messze fekvő Kismarton vagy éppen Fertőd, itt nyoma sem volt annak a konjunktúrának, ami mondjuk a Balaton északi partját jellemezte. 

A helyzet 2015 környékén változott meg, amikor a kormány meghirdette a Modern Városok Programot. Ennek úgy általánosságban volt része a Fertő-tó fejlesztése, és nagyjából 2017-re jutott el a dolog a megvalósítás kezdetéig. A fertő-tavi beruházás viszont szép lassan az ország legnagyobb turisztikai beruházásává nőtt. Akkoriban azonban a közvélemény főleg Orbán Ráhel egerszalóki szerepével volt elfoglalva, így sokáig senki sem figyelt fel a Sopron-Fertő Turisztikai Fejlesztő Nonprofit Zrt. tevékenységére.

Annál is inkább, mert a cég és vezetője, Kárpáti Béla (egyébként a soproni KDNP vezetője) a síri csend taktikáját választotta. Lényegében semmiféle kérdésre és megkeresésre nem válaszolt – a fejlesztésről készült riportok visszatérő eleme az érintettek (lakók, üdülőtulajdonosok, hajósok, környezetvédők) panaszkodása, hogy a cég semmire sem reagál. Közben a beruházás a háttérben egyre terebélyesedett, és 2019-ben a kormány már 23 milliárd forintos beruházást tervezett.

Végül ugyanebben az évben az Átlátszó robbantotta a bombát – Erdélyi Katalin remek riportja részletesen leírja a beruházás körüli anomáliákat. Tulajdonképpen ekkor – 2019-ben – kerültek nyilvánosságra a tervek is, amelyekből kiderült, hogy valóban gigantikus turisztikai komplexum készül. 

Információhiány

Így visszamenőleg annyi látszik, hogy a konfliktusok nagy részét – hasonlóan mondjuk a Liget Projekthez – az információhiány okozza, illetve az, hogy a beruházó semmilyen formában nem tekinti partnernek az érintetteket. A fertő-tavi fejlesztés talán legsúlyosabb problémája, hogy pont egy olyan komplex, többszereplős területen nem egyeztet, mint a környezetvédelem.

Bár az világos, hogy a beruházás komolyan átalakítja a Fertő-tó déli részének élőhelyeit, és teljesen megváltoztatja a tájképet, a projektet irányító állami (!) Zrt. nem konzultált sem a nemzeti parkkal, sem az UNESCÓ-val, sem a Natura 2000 területekért felelős szervezetekkel. Az állami arrogancia mögött egyébként több újságcikk Orbán Ráhelt sejti, aki komoly szerepet vállal a hazai turizmus stratégiaalkotásában, és az a hír, hogy szívügye a Fertő-tavi beruházás.

Ez magyarázat lehet arra is, hogy miért egy állami cég irányítja az egyik – ha nem a – legnagyobb hazai turisztikai beruházást. Egyrészt így a közbeszerzések sorozatával garantálni lehet, hogy a beruházásra szánt összegek a megfelelő kivitelezőkhöz kerüljenek, másrészt végig lehet tolni olyan konfliktusos elemeket is, amelyeket egy magáncég esetleg nem lenne képes (pl. a világörökségihez hasonló nemzetközi szerződések megsértését vagy mondjuk a természetvédelmi engedélyek kiadásának “ösztönzését”).

Ellenpéldának ott van Tata, ahol az Öreg-tó partjára hasonlóan nagyszabású turisztikai komplexumot terveztek-terveznek. Csak azt éppen egy magáncég, bár erős NER-kötődésekkel. De egyelőre úgy tűnik, hogy az a beruházás elvérzett a lokálpatrióták és környezetvédők ellenállásán.

A visszavonás

Az biztos, hogy a fertő-tavi beruházást egyfajta különös húzd meg-ereszd meg jellemzi, amelynek dinamikája mintha a nyilvánosság erejétől függene. Az Átlátszó 2019-2020 során többször is foglalkozott a Fertő-tóval, eddigre már – némi késéssel – elindult az első ütem, és a Mészáros & Mészáros Kft. elkezdte a vitorláskikötő kiépítését.

Ám a beruházásból igazán 2021 első felében lett komoly hír, ez év tavaszán kezdték lebontani a területen álló cölöpházakat. A folyamatról készült beszámolók, a kisemmizett tulajdonosokról szóló riportok már átütötték a közvélemény falát és a tervezett turisztikai központ az állami cég számára is kellemetlenül előtérbe került.

Egyre hangsúlyosabbak lettek a környezet- és természetvédelmi szempontok. Főleg az után a cinizmus után, hogy a Zrt. novemberben arra hivatkozva írt ki egy gyorsított közbeszerzési eljárást a következő (már szállodaépítési) ütemre, hogy a sietségre azért van szükség, nehogy az élővilág visszavegye a területet. Közben már a Greenpeace is lépett, több fronton is: egyrészt a közvéleményhez fordult egy rá jellemzően erős kampánnyal, másrészt megtámadta a kiírást a Közbeszerzési Döntőbizottságnál. A következő napon a Zrt. visszavonta a közbeszerzést.

Nehéz eldönteni, hogy mi volt a visszavonás oka. A látványosan mondvacsinált ürügy az volt, hogy az ajánlattevők annyit kérdeztek, hogy nem lehetett határidőig megválaszolni azokat. Lehet, hogy a kiíró érezte, hogy a gyorsított közbeszerzés el fog hasalni a döntőbizottság előtt. Az is lehet, hogy az állami beruházás időlegesen áldozatul esett az ugyanekkor bejelentett kormányzati megszorításoknak (bocsánat: átcsoportosításnak).

Pár nappal később egy igazi nagyágyú, a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Tudományok Osztálya foglalt állást a beruházás – vagy legalábbis a beruházás nagyságrendje – ellen.

Az új tervek

Ugyanakkor a leállás valóban csak ideiglenes volt: karácsony előtt egy nappal, azaz december 24-én újra megjelent a közbeszerzési pályázat – ezúttal már nem gyorsított eljárással, de lényegében változatlan tartalommal. Több cikk szerint a kiírás tartalma súlyosan törvénysértő, abbna az értelmeben, hogy jóval több épület, alapterület és infrastruktúra szerepel benne, mint amire a Zrt.-nek engedélye van. Az ajánlattétel határideje január 20. 

Hogy mi történik a beruházással, azt még nem lehet pontosan tudni. Annyi biztos, hogy a hazai természetvédelmet – is – irányító Nagy István agrárminiszter teljes mellszélességgel kiállt a projekt mellett. A Greenpeace ismételt beadványát a Közbeszerzési Döntőbizottság csak 25 millió forint (!) eljárási díj megfizetése után tárgyalta volna, de mivel a civil szervezet ezt nem tudta kifizetni, a döntőbizottság január 20-án a beadványt elutasította.

Afelől nem lehet kétség, hogy a Fertő-tóval, ezzel az egyedülálló természeti kinccsel és turisztikai célponttal valamit kezdeni kell. De kezdeni kell valamit azzal a szemlélettel is, amely a turisztikai beruházásokat kizárólag monumentális építkezések, durva beavatkozások, a természeti környezet teljes átalakítása árán képes megvalósítani.