Szélmalomharcot vívnak a helyiek a bodai atomtemető megépítése ellen

Mesics Gábor

Baranya megyét és Pécs térségét az elmúlt évtizedekben az atomtechnológia két „piszkos” vége is érinti. Egyik oldalon az uránbányászat, amelynek kérdése néhány éve újra aktuálissá vált. Másik oldalon pedig a nagy aktivitású nukleáris hulladék elhelyezése.

Az atomtemető lehetséges helyszíneként Pécs városától pár kilométerre lévő Boda térségében található agyagkő formációt jelölték ki. Itt már évek óta zajlanak a próbafúrások és a kutatások. Történik ez annak ellenére, hogy Orbán Viktor 2015-ben, amikor Pécsen járt, azt az ígéretet tette, hogy a pécsiek és a Pécs környékén élők megkérdezése nélkül nem lesz Bodán atomtemető.

Mint ahogy korábban, úgy 2015 óta is, a pécsi emberek többször egyértelműen kifejezték: nem akarják, hogy rendkívül veszélyes, sugárzó hulladékot helyezzenek el a lakóhelyük közvetlen közelében.

Az LMP már évek óta küzd az atomtemető ellen, aláírásgyűjtő akciók keretén belül több ezer baranyai ember tudott hangot adni véleményének. Illetve szintén a zöldpárt kezdeményezésére Pécs városvezetése egy közgyűlési határozatban kimondta, hogy nem támogatják az atomtemető létesítését.

Miért is ennyire fontos ez a téma, miért jelent ekkora kockázatot egy atomtemető létesítése? A válasz egyszerű: a világon még sehol nem sikerült megoldani a nagy aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezését, egyelőre még nincs meg hozzá a megfelelő technológia. Az pedig példátlan, hogy egy Pécshez hasonló népességgel rendelkező város közvetlen közelében tervezzenek egy ilyen létesítményt.

Az egyik legnagyobb probléma az atomenergiával kapcsolatosan, hogy az úgynevezett atomlobbi évtizedek óta azt hangsúlyozza, hogy a nukleáris energiatermelés környezetbarát és biztonságos. Azonban ezek közül egyik állítás sem igaz.

Amikor az atomerőművek környezetkárosító hatásairól beszélnek sokszor csak az erőművek üzemeltetése közben, közvetlenül keletkező károsanyag kibocsátást veszik alapul. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az uránbányászat hatalmas energiaigénnyel jár, hiszen az urán-oxid-koncentráció rendkívül alacsony, átlagosan 0,1 százalékos. Ezért hatalmas mennyiségű kőzetet kell megmozgatni és feldolgozni.

Emellett a kiégett fűtőelemek elhelyezése is komoly kihívást jelent. A Svéd Nukleáris Üzemagyag és Hulladékgazdálkodási vállalat szerint a nukleáris hulladékok elhelyezését úgy kell megoldani, hogy 1 millió évig garantálni kell azok elszigetelését a külvilágtól.

A múltban már több esetben is előfordult, hogy magas aktivitású radioaktív hulladéklerakókban valamilyen tervezési illetve működtetési hiba miatt szivárgás történt. Ilyen eset volt a németországi Asse II. lerakat esete is, amikor sugárszennyeződés jutott a térség karsztvizeibe. A kármentés várható költsége 5 millió euróra tehető. Az egyesült államokbeli Carlsbadben található nukleáris hulladéklerakóban történt baleset miatt okozott károk elhárítására várhatóan 2 milliárd dollárt kell majd költeni.

Az atomenergia veszélyeire két évforduló is emlékeztetett, márciusban volt a fukusimai atomerőmű-baleset 10. és áprilisban a csernobili atomkatasztrófa 35. évfordulója idén.

Az atomenergia nem zöld, nem olcsó és egyáltalán nem biztonságos. A fűtőelemek előállítása hatalmas környezetkárosítással jár, az életciklusuk végével pedig a végleges elhelyezésükre még nincs megfelelő megoldás. A Paks II. projekt hatalmas költségekkel jár, amit a magyar adófizetőknek kell majd kifizetniük. Valamint a német és amerikai példa jól mutatja, hogy az atomlerakókban akár a legkisebb hiba is komoly környezetszennyezést okozhat, aminek elhárítása rengeteg időt és pénzt emészthet fel. Nem utolsó sorban Fukusimaban és Csernobilban történtek véglegesen bebizonyították, hogy az atomenergiának olyan súlyos ára van, amit nem lehet pénzben mérni.

A nukleáris hulladékok kezelésével és az atomenergiával kapcsolatos kihívásokról az Energiaklub által készített két tanulmányban részletesen olvashatnak.