Soha nem volt még ilyen szomorú az óceánok világnapja

Ma már szinte minden tenger- és óceánparton tanúi lehetünk a napjainkban népszerű, rengeteg egyszer használatos és eldobható műanyagnak. Ezek egyre nagyobb mértékben szennyezik az óceánokat és egy becslés szerint 2050-re az óceánokban több műanyag lehet, mint hal.


Két éve döntöttek arról, hogy felveszik a harcot az európai tengerpartokon 10 leggyakrabban előforduló egyszer használatos műanyag termékkel és a tengerekben hagyott műanyag halászeszközökkel szemben. Ezek együttesen a tengeri hulladék 70 százalékát teszik ki.

De hogy is kerül a szemét a tengerbe? Nem, nem a hajókról. Hanem a szárazföldről. A bolygó folyói közül tíz felelős az óceánokba kerülő műanyaghulladék mennyiségének 90-95 százalékáért. A folyók között sem európai, sem amerikai nincs. A műanyagot szállító folyók többsége Afrikában és Ázsiában  található. Egy felmérés szerint az óceáni hulladék feléért felelős Kína, India, Indonézia, a Fülöp-szigetek, Vietnám és Srí Lanka. Ezekben az országokban a gazdaság még erősen fejlődő vagy fejlett, de a környezetvédelmi intézkedések még nem érték utol a gazdaság lendületét.

 A folyamatos szennyezés következtében az világ óceánjaiban már öt hatalmas kiterjedésű szemétsziget úszik. A legnagyobb a Csendes-óceáni, amely gyakorlatilag nem is egy, hanem két sziget. Felszámolására világméretű összefogás bontakozott ki. Ez a szemétsziget az Egyesült Államok nyugati partvidékétől nem messze cirkulál az óceánban, folyamatos mozgásban tartva az ázsiai országból érkező műanyaghulladékot. Méretét 15 millió négyzetkilométeresre teszik. A központi része, ahol a leginkább összezsúfolódik a hulladék, körülbelül 700 négyzetkilométer lehet. A szigetben található műanyag a napfény ibolyántúli sugárzásának hatására fokozatosan darabolódik, szemmel nem látható apró részecskékre bomlik. Ezeket a részecskéket elfogyasztják a tengeri élőlények, és így bekerülnek a táplálékláncba. A szemétszigetben található műanyag bomlása során vélhetően mérgező anyagok keletkeznek, amelyek károsítják a vízben élő állatok hormonháztartását.

A fejlett országok közül az USA ereszti az óceánokba a legtöbb műanyagot, de ezzel is csak a 20. hely környékén található a “nagy” szemetelők világrangsorában, úgy, hogy az óceánba engedett műanyaghulladék kevesebb mint 1 százalékáért felelős.

De nem kell ilyen messzire mennünk azért, hogy vízben úszó szemetet lássunk. Itt egy európai példa, hogy a hazánkat is átszelő Tisza Ukrajnából milyen mennyiségű szemetet szállít a Dunán keresztül a Fekete-tengerbe.

A mindenki által szeretett Földközi-tengerbe is naponta 730 tonna hulladék ömlik bele. Ez súlyra egy tengeralattjáró súlyával vetekszik, térfogata pedig az összetételétől függ. Halászati felszerelések, gumiabroncsok, elsüllyesztett hajók, szemét, műanyag, vegyi anyagok, tisztítatlan szennyvíz. A legutóbbi hírek szerint most a törökök küzdenek a Márvány-, a Fekete- és az Égei-tenger partját elborító nyálkával, amelynek a kiterjedése az utóbbi napokban soha nem látott méreteket öltött. A török szakemberek szerint a nyálka a tengeri élőlények által termelt szerves anyag, egyfajta reakció a víz növekvő szennyezettségére és az éghajlatváltozásra. A part menti városok, köztük a 16 millió lakosú Isztambul szennyvizét nem tisztítják megfelelően, így a kelleténél több nitrogén és foszfor kerül a tengerekbe, amelyeknek átlaghőmérséklete ráadásul 2,5 Celsius-fokkal magasabb, mint a korábbi években.

Gondolhatnánk, hogy ez egy lokális probléma, de sajnos nem az és nem oldódik meg varázsütésre. Akkor vajon miért van szükség mégis az európai intézkedésekre? Vajon a műanyag evőeszközök tilalma, a szívószál papírosítása megoldja az óceánok helyzetét? Sajnos azt kell mondanunk, hogy nem. Ha a szennyezés méregfogát akarnánk kihúzni, akkor Afrika és Ázsia folyóit kellene megtisztítani. De mivel helyben lehet a legtöbbet tenni a környezet védelméért, ezért az Európai Parlament egy listát tett közzé két évvel ezelőtt azokról a műanyag eszközökről, amelyek a legnagyobb mennyiségben találhatók meg a tengerekben:

• műanyag palackok
• cigarettacsikkek
• műanyag fültisztító pálcikák
• chipes zacskók
• higiéniai termékek, tamponok, törlőkendők
• műanyag zacskók
• műanyag evőeszközök
• műanyag poharak és fedelük
• léggömbök és pálcikáik
• élelmiszertároló edények, beleértve a gyorséttermi csomagolóanyagokat is.

Az Euronews ezt egy elképesztő 3D-s videóban mutatta meg:

A mindez nemcsak a partokat szennyezi, a tengerben élő állatokra nézve is igen veszélyes: a nagyobb darabokba beleakadhatnak, a kisebbeket összetéveszthetik táplálékukkal. A műanyag részecskék elfogyasztása megakadályozhatja őket a megszokott élelem megemésztésében és a műanyagban lévő kémiai anyagok káros hatással lehetnek rájuk. A táplálékláncon keresztül ráadásul az emberek szervezetébe is bekerülhet műanyag és a vegyszer is. Ezeknek az egészségünkre gyakorolt hatása egyelőre nem ismert. A tengeri hulladék továbbá gazdasági károkat is okozhat azoknak a szektoroknak, közösségeknek és gyáraknak, akik megélhetése a tengerektől függ: a műanyag csomagolások mindössze körülbelül öt százaléka marad a gazdaságban – a többit gyakorlatilag kidobjuk. Ezért is egyre sürgetőbb, hogy átálljunk a körkörös gazdaságra. Ezt az Európai Unió is szorgalmazza.

A tervek között szerepel, hogy 2029-re, vagyis 8 év múlva a műanyag palackok 90 százalékát már egy rendszeren keresztül, betétdíjasan kell gyűjteni, négy év múlva pedig a műanyag palackok összetételének 25 százaléka, 2030-ra pedig 30 százaléka újrahasznosított anyag kell, hogy legyen.

De hogy mit lehet tenni a nagy szennyezőkkel, az továbbra is nyitott kérdés marad.

*adatok forrása: https://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/society/20181005STO15110/tengeri-hulladek-adatok-erdekessegek-es-uj-unios-szabalyok