Ökológiai csoda a Kiskunság közepén

Nem kell országrészeket, netán országhatárokat átutazni ahhoz, hogy az érdeklődő igazi, hamisítatlan természeti ritkaságokat láthasson. Sőt, Európa talán a legsokrétűbb, legkülönlegesebb látnivalókkal kecsegető területe, mondhatni az ország közepén van, a fővárosiaknak pedig gyakorlatilag az orra előtt, alig egy óra autóútra a várostól: ez a Kiskunság.

A Közép-dunai hátságon a magas hegység kivételével úgyszólván minden élőhelytípus megtalálható. Így a valaha volt, tavaszonként víz borította ártéri Alföld utolsó foltjai, a nedves rétek, lápok, a tavasszal-ősszel sekély, nyárra többnyire vakítóan fehér sós pusztasággá égő szikes tavak, a nedves talajú, párát lehelő turjános erdők, a félsivatagos homokdűnék világa. És a szinte örökké száraz, végtelennek tűnő füves puszták, a közép-európai túzokállomány egyik utolsó, legnagyobb, összefüggő élőhelye.

A mozaikszerű, igen sokszínű élőhely pedig gazdag élővilágot tart el: a másutt rendkívül ritka fajok itt megszokottnak számítanak, és nincs év, hogy ne érkezne hír egy-egy madárritkaság felbukkanásáról. A területen máig is külterjes állattartás a jellemző, így testközelből figyelhetjük meg a síkság gulyáit, nyájait.

A hatalmas terület bejárásának, megismerésének talán a legjobb eszköze a kerékpár. Vonaton is könnyen szállítható, nem mellesleg környezetkímélő. A vasútállomásról pedig csak pár perc a kiskunsági természetvédelmi terület. A terület egész évben látnivalókat nyújt: télen a madártelelő helyeken vadludak tízezreit találjuk, a telelésre összeállt vadakat nézhetjük meg, tavasszal-ősszel az átvonuló madárvendégeink érkeznek a területre, míg nyáridőben a napsütötte puszta élővilágát figyelheti meg a látogató. Ráadásul, mivel pusztáról van szó, így a madárvilág jól megfigyelhető, igaz, a pusztai állat „szemes vad”, azaz a nyílt területen nem hagyja magát nagyon megközelíteni.

Egy jó látcső nélkül nem sok mindent lát az ember, a látcsővel viszont kiderül, hogy ami messziről a földtenger szürke sávjának tűnt, azon valójában nyüzsög az élet.

Legfontosabb szabályok pontokba szedve:

  • Csak a kijelölt tanösvényen közlekedjünk, arról soha se térjünk le.
  • Kutyát szigorúan csak pórázon szabad sétáltatni.
  • Fontos, hogy a tanösvényekre, a pusztaterületekre – ahová be lehet menni – érve gyalog folytassuk az utunkat. A nyílt puszta amilyen értékes, legalább annyira sérülékeny élőhely!
  • Indulás előtt jelentkezzünk be a Nemzeti Park honlapján.

Széki-Lile tanösvény

Dunatetétlen határában húzódik jó hat kilométeren keresztül, és különösen tavaszi-őszi madárvonulás idején nyújt egészen különleges látnivalókat. A tanösvény egy kis csatorna jobb és bal partján halad, ami keresztbe szeli a sekély, szikes tó, a Böddi-szék tómedrét, így mindkét oldalon tökéletes rálátást nyújt a kis állóvíz tükrére. A látogató szinte mintha egy állatkertben járna, úgy nézheti biztos távolból a sekély tavacska víztükrén pihenő, táplálékot kereső madarak életét. A területnek rendkívül gazdag a madárvilága, közöttük olyan ritkaságok is fészkelnek, mint a névadó széki lile, melyből immáron alig néhány fészkelő pár maradt az országban, az ugartyúk vagy a környező pusztákon a túzok.

Apaj, Réce tanösvény

A fővárostól háromnegyed órányi vonatútra található Apaj, a magyar madarászok Mekkája. A kis falu határában kezdődő, Áporkai tanya felé vezető kis átkötő út (amely beletorkollik végül a Bugyi felé vezető műútba) gyakorlatilag keresztbe szeli a Kiskunsági Nemzeti Park északi pusztáját, így az út során bárhol megállhatunk és belenézhetünk a puszta életébe, tavasszal a vizes réteken cankók seregei rajzanak, láthatóak kócsagok, kanalas gémek. A nedves rétek gyakori vendége a fekete gólya, mindenütt jelen vannak a különféle vadlibák, de itt figyelték meg a ritka kóborló pásztorgémet is. A puszta felett ritka ragadozómadarak szántják az eget, a kék- és vörösvércse teljesen hétköznapi látványnak számít, de gyakori a kerecsensólyom, a különféle rétihéja fajok és nem ritkán találkozhatunk a nagy réti sassal is.

Fülöpszállás, Gulipán tanösvény

A fővárosiaknak valamivel közelebb esik a Fülöpszállás közelében lévő Gulipán tanösvény, ami a kelemen-széki szikes tó élővilágát mutatja be. A tanösvény az 52-es úton található Kígyósi csárdánál indul, innen egy másfél kilométeres gyaloglással jutunk el a Kelemen-szék partján álló megfigyelőtoronyhoz, ahonnan könnyűszerrel tanulmányozható a nagy kiterjedésű, ám rendkívül sekély, magas sótartalmú tavacskának az élete. Télen a terület főleg a vadludak szállásterülete, tavasszal és ősszel vándormadarak érkeznek a térségbe.

Kunadacsi orchideás rétek

Nem kiépített tanösvény, ám a Kunadacs előtti Adacsi-csatorna partján található réteken látható kiskunsági tavasz egyik legszebb látnivalói, a pusztai orchideák. Tavaszidőben a Kunszentmiklóst Kunadaccsal összekötő útról is jól láthatók a kék agárkosbor foltjai a mezőben. Tavasszal, március végétől április közepéig a tanyák között is virágzanak az orchideák, az agárkosbor és a ritkább bókbangó, a tanyák közötti póznákon pedig rendszerint ott üldögélnek a puszta színpompás madarai, a szalakóták.

Fontos, hogy mindkét területen tilos elhagyni a gyalogutat, az orchideákhoz pedig tilos hozzányúlni, azok ugyanis szigorúan védettek!

Kunlacháza –Kunszentmiklós

Tapasztalt bicikliseknek ajánlott, bő negyven kilométeres út, ám szinte végig természetvédelmi területek közelében haladhatunk el. A szúnyogos puszta szinte az egész évben komoly madárélőhely, telente több tízezer vadlúd telel át, de felbukkan szinte minden vándormadár is a területen. Az űrbői halastavak télidőben vadludak otthonául szolgálnak, telente több tízezer madár telel itt át, a határ hangos a gágogásuktól. Az Erzsébetmajori domboknál megállva, ha egy időre csöndben marad a látogató, nem ritka, hogy maga körül megpillanthatja az ürgéket. A kis állatok után ugyanis szinte elveszítik a veszélyérzetüket, nem ritka, hogy a csöndes látogató lába körül szorgoskodik a puszta kis napszámosa.

Izsák, Kolon-tó

A nagy kiterjedésű, sekély tőzeges tó néhány kilométernyire van a falutól. A tó jobb partján haladva térhetünk rá a tanösvényre, ahol két madármegfigyelő tornyot is építettek. Onnan remek kilátás nyílik a tó néhány szabad vízfelületére, könnyen megfigyelhető a nádban megbújó madarak élete. Kanalas gémek, vöcskök, kis kárókatonák, kanalas récék, gémek, kócsagok élik az életüket jó száz méterre a látogatótól. A mocsárban gyakori a teknős, a nyaranta is hűvös, tőzeges vízben – bár velük a látogató nem találkozhat – még nagy számban él a másutt mára rendkívül megritkult lápi póc és réti csík.

A tanösvényeket időnként, főleg tavasszal és ősszel, nagyobb esők után tocsogók tarkítják, ezért az ide érkező nem árt, ha gumicsizmát vagy valamilyen vízhatlan bakancsot is hoz magával.