Hogyan költözhetnek a fák északabbra?

Míg az ember vagy az állatok elvándorolnak arról a helyről, amely számukra lakhatatlanná vált, addig a növények – helyhez kötöttségük révén – a legkiszolgáltatottabbak a klímaváltozás hatásainak. Az ő túlélésük azon múlik, hogy milyen messzire tudják eljuttatni a magjaikat. Európában ebben még a többnyire északi légáramlás sem segíti a fákat. A megoldás kulcsai a vándormadarak lehetnek.

Az közismert, hogy a szajkó a világ erdeinek kertésze. A lehulló tölgy- és bükkmakkokat a földbe rejti el más állatok elől. Csakhogy sokszor megfeledkezik róluk, és az elrejtett makk helyén évek múlva már egy vékonyka facsemete virít. A szajkónak köszönhető Európa tölgyeseinek nagy része, a tölgyesek kiterjedtsége 80 százalékkal csökkenne nélküle. Ráadásul a szajkó vándormadár, Oroszország és Ukrajna felől vándorol nyugatra és hozza magával a magokat, makkokat és sorra telepíti az erdőket.

Bár a vándormadarak nemcsak hasznos növényeket, hanem invazív fajokat, gerinctelen állatokat is képesek áthurcolni egyik kontinensről a másikra, hasznosságuk megkérdőjelezhetetlen. Vagy úgy teszik mindezt, hogy a növény magja rátapad a tollazatukra, lábukra, csőrük külsejére, vagy pedig a bélrendszerükben hurcolják azokat több ezer kilométeren keresztül. A különböző nagyságú magokat különböző ideig képesek tárolni a madarak a gyomrukban, van, amelyik két héten át is képes utazni egy vándormadár gyomrában.

A fák magjai is szívesen kelnek vándorútra egy-egy madárban. Kacsákban például már megtalálták az ostorfa és a keskenylevelű ezüstfa magját. Az invazív fajok betelepítésén túl, inkább a jótékony hatásuk dominál. Tevékenységük sok szempontból elengedhetetlen az ökoszisztéma fennmaradásában. Képesek fákkal és élőlényekkel benépesíteni üresen hagyott élőhelyeket, megüresedett bányákat, parlagon hagyott szántókat. A kisebb állóvizek között a természetes átjárás egyik legfontosabb csatornáját jelentik a madarak, gondoskodnak az élőlények gén-áramlásáról, biztosítják a fajok sokszínűségét.

Ez azért is fontos, mert a globális felmelegedés következményeként az állat- és növényfajok számára egyre inkább a hűvösebb földrajzi szélességek nyújtanak kedvező éghajlati feltételeket, ami átrendeződésre kényszeríti az élővilágot.  A jelenlegi éghajlatváltozás ráadásul az elsivatagosodó területeken olyan gyors ütemben zajlik, hogy sok növénynek a szokásosnál sokkal messzebbre kell eljuttatnia a magjait. Ebben a szél – a kontinensek jellemző légáramlása miatt – sokszor nem tud a segítségükre lenni. A vándormadarak viszont igen, mivel több ezer, nem egyszer 30 ezer kilométeres távolságra is képesek elszállítani a magokat.

A The Nature folyóirat tanulmányából kiderül, hogy a kutatók olyan madárfajokra fókuszáltak kutatásuk során, amelyek gyümölccsel táplálkoznak és bélrendszerükben, székletükkel széthordják a magokat. Az eredményeiket az érintett növények gyümölcshozásának idejére és a madarak vándorlási mintáira alapozták.
    

Európa-szerte 13 erdős vidéket vizsgáltak, 46 madár- és 81 növényfaj közti 949 interakciót tanulmányozva.   Az érintett területeken élő növények mindössze 35 százalékának a magjait szórják szét a tavasszal északra vándorló madarak. Ezzel szemben a 86 százalékuk magjait juttatják el a madarak ősszel a melegebb területekre. (A két arány azért nem 100 százalék, mert bizonyos növények magjait tavasszal északra és ősszel délre is elviszik a madarak.)
    

Noha az összes európai vándormadár ugyanazt az irányt követi (tavasszal északra, ősszel délre repül), a tanulmány azt mutatja, hogy az úgynevezett palearktikus fajok – a Közép-Dél-Európában vagy Észak-Afrikában telelő madarak – juttatják el a legnagyobb eséllyel az európai növényeket a hidegebb földrajzi szélességekre.

De nemcsak emiatt létfontosságúak a vándormadarak Európa biológiai sokfélesége szempontjából. Növényeket poroznak be, kártevőket pusztítanak és mindemellett még magokat is szállítanak. Sajnos sok veszély fenyegeti őket. Villanyvezetékek, szélerőművek, az intenzív mezőgazdaság és az illegális orvvadászat.

Európában több mint 500 vadmadárfaj él, de mintegy harmadukat a kihalás veszélye fenyegeti. Az 1979-ben elfogadott és 2009-ben felülvizsgált madárvédelmi irányelv intézkedései mind az 500 faj védelmét elősegítik. Az Európai Unió 2031-as biodiverzitási stratégiájának a célja a vadon élő fajok – ideértve a vándorló madarakat is – csökkenésének megállítása és szaporulatuk elősegítése.