Fogy az édesvíz, veszélyben a folyók és tavak
Nemcsak az óceánok, hanem a tavak és a folyók is szenvednek az éghajlatváltozás miatt. Ha a hőmérséklet továbbra is emelkedik, pusztító következményekkel kell számolnunk. Az első jelek már megmutatkoztak.
A hőség súlyos hatással van az édesvizekre
Az egyre több CO2-kibocsátás és a hőmérséklet emelkedése a szárazföldön és a vizekben nemcsak az óceánokat és azok lakóit, hanem a tavakat és a folyókat is nagy mértékben érintik. Az édesvízi ökoszisztémák a Föld legveszélyeztetettebb ökoszisztémái közé tartoznak – figyelmeztet a World Climate Statement (https://climate.fisheries.org/world-climate-statement/) . A tavak és folyók a Föld felszínének kevesebb mint egy százalékát borítják, de a gerincesek egyharmadának és az összes faj tíz százalékának adnak otthont. A világ vízkészleteit jelenleg az emberiség történelmének legnagyobb veszélye fenyegeti.
Az üvegházhatás felmelegíti az éghajlatot
A hőmérséklet számos biológiai és kémiai folyamat döntő tényezője, amely olyan különböző dolgokat is befolyásol, mint egy faj mérete, elterjedése, szaporodási rátája vagy akár szaporodásának időzítése. A változó hőmérséklet gyakran szembetűnő hatással van azokra a növény- és állatfajokra, amelyek nem tudnak elég gyorsan alkalmazkodni a globális felmelegedés üteméhez. A jelenleg feltételezett legrosszabb éghajlati forgatókönyv szerint az édesvízi tavak vízhőmérséklete 2100-ra világszerte négy fokkal emelkedhet.
A halak érzékenyek a hőmérsékletre
29 Celsius-fok felett a fehér halak, például a ponty, a süllő, a csuka megfulladhatnak. Az olyan lazacfélék pedig, mint a pisztráng vagy a szürke tőkehal, nem tűrik a 20 fok feletti hőmérsékletet. Mivel a magasabb hőmérséklet és az aszályosabb időszakok a víz mennyiségének és minőségének megváltozásához is vezetnek, gyakrabban jelennek meg algák, a víz oxigéntartalma csökken, az invazív fajok elterjednek és kiszorítják az őshonos fajokat. Ez nemcsak a tavak és folyók fajgazdagságát fenyegeti — emberek millióinak élelmiszeralapja is veszélybe kerül. Még a kis hőmérsékletváltozások is jelentős káros hatással vannak a hidegkedvelő fajokra. Ne felejtsük el azt sem, hogy a tavakban élő fajok nem tudnak egyszerűen egy másik, jobb élőhelyre költözni.
Hogyan változtatja meg az éghajlatváltozás a tavakat?
2020-ban a kutatók kilenc különböző tavi klímát határoztak meg (az északi fagyostól a déli mérsékeltig), amelyek az éves átlaghőmérséklet és az év közbeni hőmérsékletingadozás tekintetében különböznek egymástól. A szakértők ezeket a klímatípusokat a 2100-ig feltételezett különböző éghajlati forgatókönyvekkel kombinálták, így azonnal megmutatkozott, hogy a világ tavainak kétharmada a következő legmelegebb éghajlati típusra váltana — vagyis úgy „viselkedne”, mintha közelebb került volna az egyenlítőhöz. Még a legkedvezőbb forgatókönyv szerint is 12 százalékuk megváltoztatná a klímáját.
A tavakban a hőhullámok intenzívebbé válnak és tovább tartanak
A tavakat azonban nemcsak a hosszú távú hőmérsékletemelkedés, hanem a rövid távú felmelegedés, az úgynevezett hőhullámok is befolyásolják. 2021 januárjában az ESA Éghajlatvédelmi Hivatalának (https://www.esa.int/ ) csapata azt vizsgálta (702 tavat kutattak a világ különböző pontjain), hogy a hőhullámok hogyan hatnak a 2 és 60 méter közötti mélységű tavakra. Megállapították, hogy ha az üvegházhatású gázok kibocsátása továbbra is ilyen magas marad, a tavakban a hőhullámok intenzitása és időtartama mérhetetlenül megnőhet: egy ilyen fázisban a hőmérséklet átlagosan már nem 3,7 Celsius-fokkal, hanem 5,4 Celsius-fokkal lehet magasabb a tavak átlaghőmérsékleténél. A tavakban a hőhullámok átlagos időtartama egy hétről több mint három hónapra nőhet, így egyes élőlények akár “állandó hőállapotba is kerülhetnek”.
A vízi élőlényeknek különböző hőmérsékleti optimumaik vannak, és a maximális hőmérsékletekkel szembeni tűrőképességükben is különböznek. A hőhullámok ezért azt eredményezhetik, hogy bizonyos fajok hátrányos helyzetbe kerülnek, vagy akár ki is pusztulhatnak. Mivel a fajok kölcsönhatásban élnek egymással, a fajösszetételben is bekövetkezhetnek változások: például előfordulhat, hogy egy faj jól tűri a hőhullámokat, de a zsákmányállata nem, ami viszont a zsákmányállat-ragadozó páros kihalásához vezethet.
A Dunában is megjelentek az invazív fajok
Sok folyóban a gátak, az egyengetések vagy a növekvő iszaposodás is károkat okoz, és már most is szedi áldozatait. Bajorországban például egyes halfajok állománya az elmúlt 30 évben olyan mértékben csökkent, hogy a kihalás fenyegeti őket. A Müncheni Műszaki Egyetem kutatói megvizsgálták a Duna németországi szakaszát is, és az őshonos fajok helyett egyre több idegenhonos fajt fedeztek fel, mint amilyen a szivárványos pisztráng vagy a kék hal.
A folyókat azonban a kiszáradás is fenyegeti. Ilyenkor nemcsak a halak, hanem a ritka fajok (pl. folyami gyöngykagyló) is veszélybe kerülnek, tehát egyértelmű, hogy sürgősen tennünk kell vizeink megóvásának érdekében is. A kutatók szerint jó megoldás lehet, ha
- a vizes élőhelyek vízelvezető rendszereit eltávolítjuk, ezzel is megakadályozva a kiszáradást;
- a folyókat újra járhatóvá tesszük;
- a folyókba betelepített halakat célzottabban választjuk ki;
- bővítjük a vizes élőhelyeket, például a tőzeglápokat vagy a tengeri füvesebb területeket, hiszen ezek megkötik a CO2-t, és
- természetesen, ha drasztikusan korlátozzuk az üvegházhatású gázok kibocsátását.
Nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről, hogy a világ folyóinak és patakjainak 51-60 százaléka nem folyik állandóan, vagyis biztosan van legalább egy nap az évben, amikor nem mozognak. Emiatt még inkább veszélyezteti őket a kiszáradás, ez pedig a világ lakosságának mintegy 52 százalékát érinti negatívan. Igen, az emberiségnek több mint a fele él veszélyeztetett folyó mentén. Továbbra sem kérdés tehát, hogy meg kell állítanunk a globális felmelegedést. Az Ökopolisznál lehetőségeinkhez mérten mindent megteszünk ennek érdekében, és továbbra is azon dolgozunk, hogy ráirányítsuk az emberek figyelmét a saját lehetőségeikre is.