Ezért tűnik el a jegenye a magyar tájból

Útban van a gazdálkodóknak, mert tarackjai elnyomják a gyümölcsfákat, félnek tőle a városban, mert a légvezeték útjába nő, dárdaként hullanak elszáradó ágai, ha pedig vigyázni akarnának rá, sokba kerül a gondozásuk. Emiatt tűnik el a magyar táj- és városkép valaha meghatározó alkotóeleme, a jegenyefa.

Örök életük nemcsak embereknek lehet a róluk szóló irodalom révén, hanem például fáknak, és nem is csak a budapesti Üllői útiaknak.

Kivágjuk, ne vágjuk ki?

„A Kálvária utca jegenyéi / megint valószínűtlenül ragyognak”: ez az idézet Lator László A kezdet című verséből való. „Visszhangzik a régi kiáltás végig a Kálvária utcán, és nem akar elhalni, csak zúg, zeng, a lombjuk vesztett jegenyék hajladozni kezdenek, kivilágosodik az ég, óriás képernyő” – olvasható Jámborné Balog Tünde Emlékszel még Karolára? című novellájában. A Kossuth-díjas költő, Lator László a második világháború után néhány évig, középiskolás korában lakott Makón. A József Attila-díjas író és festőművész, Jámborné Balog Tünde több mint hetven éve él ott. A kilométeres, nyílegyenes Kálvária utca az út két oldalán húzódó jegenyesorral az ő írásaik mellett fotóriporterek, hobbifotósok, naiv festők képein maradt meg az utókor számára. Ezekből biztosan össze lehetne hozni egy szép kiállítást.

Makó képviselő-testülete 2002-ben döntötte el, hogy nem fiatal jegenyékkel pótolja az elöregedett fákat a Kálvária utcán, hanem az egészet lecseréli. Bár ezt az utcában lakók kérték, százkilenc aláírással, a dárdaként lehulló száraz ágak miatt állandóvá vált balesetveszélyre hivatkozva, a határozat nehezen született meg. Sokan tiltakoztak, mondván, így a városkép meghatározó eleme tűnik el. A vágáskor kiderült, hogy jól döntött az önkormányzat, mert az évszázados törzsek zöme tíz méteres magasság fölött száraz volt, jó néhány pedig egészen a gyökeréig odvas.

Révész Gábor fotója

A megénekelt fasorból tüzelő lett a szigetvári erőműben, Jámborné Balog Tünde pedig azt nyilatkozta akkor a megyei napilapnak, hogy nem megy többé a Kálváriára. Az utcára két évvel később piramisgyertyánokat ültettek, mára ezekből is látványos fasor lett, de persze nem pont olyan, mintha jegenyékből állna. Bár a művész az ígéretét nem tudta megtartani, mint mondta, valahányszor arra jár, megfájdul a szíve, azért is, mert eltűnt a város többi jegenyesora is.

Bármit, csak azt ne

Ami a kétezres évektől Makón lezajlott, országos jelenség, és folytatódik. A jegenye kiszorul, eltűnik a közterületekről.

A jegenyenyárt (Populus nigra italica) a 17. században nemesítették Lombardiában. Toronyszerű, gyors növésű, harmincöt méteres magasságot is elérő alakja miatt volt népszerű sokáig, bár a lexikon is megjegyzi, hogy a föld alatt oldalirányban terjedő tarackjai miatt szántóföldek, gyümölcsösök mellett nem szerették.

Ma már máshol sem kívánatos.

A csongrádi Körös-toroknál, a Tisza hullámterében lévő üdülőterület legfontosabb útja mellett is húzódik egy jegenyesor. Elöregedett, sok problémát okoz a lehulló ágaival, tartanak tőle, ugyanakkor fiataloknak és időseknek is vannak hozzá kötődő szép emlékeik. A csongrádi testület döntése nyomán hozzáfogtak a fasor megújításához. Kivágták azokat a fákat, amelyeket a szakvélemény szerint muszáj eltávolítani, és egyeztettek az üdülőterületet működtető Homokföveny Szövetkezettel, a hullámteret kezelő vízügyi igazgatósággal arról, milyen fajtájú fákat ültessenek. Gyovai Gáspár alpolgármestertől tudjuk, a fölajánlott négy-öt fajta között nem szerepelt a jegenyenyár, és ez nem véletlen. Újszászi Erika, a szövetkezet elnöke több mint ötven nemesnyárcsemetét említett.

Révész Gábor fotója, Csongrád

Dékány Laura csongrádi főkertész elmondta, a lehulló száraz ágak veszélye csak az egyik ok, ami miatt nem szívesen ültetnek közterületre jegenyéket. A városokban sok a légvezeték, a magasra növő fák ezért sem praktikusak lakott helyek közelében.

Raklapnak sem jó

Díszfaiskolákkal beszélve az derül ki, hogy magánemberek vesznek még néha egy-két jegenyecsemetét, de nagy tételben nem rendelik.

Valamikor azért volt népszerű, mert – mint a többi nyárfafaj is – viszonylag hamar kinövi magát, olcsón és gyorsan lehetett vele látványosan nagyot alakítani. Viszont a harminc méter magas fa, ha eldől, nagyon nagy kárt tud okozni. Jellemző folyamat – mondta egy dísznövénykertész –, hogy ha egy cég megvesz egy területet, ahol vannak régi épületek és fák is, akkor az új épületek fölépítése előtt, még ha környezettudatos is a tulajdonos, a jegenyéket biztosan kivágják, még ha nem is olyan idősek, mert hamarosan úgyis sokba kerülne a gondozásuk.

A jegenye faanyaga – ahogy a többi nyáré – nem túl értékes, cellulóznak való. EU-szabványos raklapot nem lehet belőle készíteni, csak egyszer használatosat, és csak olyan áru alá, amely nem érintkezik nedvességgel. Mert ha víz éri, hamar elmállik.    

Egy-egy jegenyefával még lehet találkozni, de a fasorok tényleg megritkultak. Egy pécsi faiskola tulajdonosa úgy emlékezett, hogy a Siklóst Máriagyűddel összekötő út mellett lévő jegenyesort védetté nyilvánították, tehát az megmarad. A siklósi önkormányzat városgondnoksági csoportjától azonban azt sikerült megtudni, hogy valóban van védett fasoruk, de az platánokból áll. A Máriagyűdre vezető jegenyesor nem védett, nem is tervezi az önkormányzat, hogy védené, a fokozódó balesetveszély és a gondozás költségei miatt.

Bakos András