Egy kiemelt helyi zöld ügy: Klímaválság és a vízgazdálkodás kihívásai a kiskunsági Homokhátságon

Ha folytatódik a Homokhátság kiszáradása, akkor 300 éve nem látott pusztasággá válhat a Kiskunság a 21. század végére. Ezt kiemelt, komplex, ökológiai, társadalom- és gazdaságfejlesztési kérdésként kezelik a helyi zöldek és a térség lakói egyaránt. A hazai és nemzetközi megoldási kísérletek, valamint a mindennapok kihívásai és a lehetséges válaszok nyilvános, szakszerű bemutatása és a közvélemény aktív bevonása kiemelt céljaink közé tartozik.

A Homokhátság jellegzetes problémája az évtizedek óta tartó kiszáradás, az úgynevezett szárazodás: a talajvízszint nagyarányú csökkenése és a felszíni vizek eltűnése. Mindezek mellett az időjárási szélsőségek – a forró, száraz nyarak, erős viharok, hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék miatt keletkező belvizek stb. – is kihívást jelentenek az itt élőknek.

A talajvízszint nagymértékű csökkenésének hátterében természeti, társadalmi és gazdasági tényezők egyaránt megtalálhatók. A legutóbbi kutatások azt valószínűsítik, hogy a talajvízszint csökkenése igen nagy mértékben a klímaváltozás következménye. Emellett a mezőgazdasági öntözés céljából, gyakran illegálisan létesített kutakkal történő rétegvíz- és talajvíz-kitermelés, a földhasználati változások, a vízrendezés, valamint egyéb beavatkozások, (pl. szénhidrogén-kitermelés) szintén hozzájárultak a szárazodás folyamatához.

A korábban épített, nem megfelelően zsilipelt csatornák a hasznos talajvizet is folyamatosan elvezetik. Hasonlóan az országos kormányzati trendekhez, az utóbbi évtizedekben a kiskunsági településeken is szinte mindent leburkoltak, aszfaltoztak, betonoztak, ami miatt a csapadékvíz nem tud a talajba leszivárogni. A másképp is hasznosítható értékes vizet közvetlenül vezetik a csatornákba és végül a Tiszába. Nincsenek megfelelő víztározó kapacitások. A folyókon gátat magasítottak, ahelyett, hogy visszaállították volna a régi, természetes árterek egy részét, hogy feltöltődhessenek a kitakarított főcsatornák és a kiszáradt szikes tavak.

A helytelen talajművelési gyakorlatok is a kihívásokat szaporítják. Ezek a kedvezőtlen fejlemények nem csupán a lakosság megélhetésére vannak hatással, hanem a természetes élőhelyek állapotára, és hosszabb távon az emberek egészségügyi állapotára is.

A Homokhátságon több alkalmazkodási folyamat indult el az elmúlt évtized során, amelyek közül a szárazságtűrő növények termesztésének elterjesztését és a vízháztartás javítására vonatkozó kezdeményezéseket érdemes kiemelni.

Szárazságtűrő növények termesztésének elterjesztése

A Homokhátsági speciális célprogram a térség népességmegtartó erejének fenntartását, a térségre jellemző tanyás berendezkedés megújítását és az itt élők életminőségének javítását tűzte ki célul. A célprogram részeként helyi gazdák részvételével szárazságtűrő növényekkel kísérleteztek: a résztvevők évente 22-26 növényfajt (pl. amaránt, csicseriborsó, homoktövis) próbálnak ki, évről-évre változó számú mintaterületen. A növények termesztéséhez a gazdálkodók szakmai segítséget kapnak, a terméseredményeket, a termelés költségeit és a termesztési tapasztalatokat pedig folyamatosan gyűjtik és értékelik. Az eredményeket fórumokon, képzéseken, tájékoztató füzetekben és a helyi médián keresztül osztják meg a tágabb közösséggel.

A vízháztartás javítása

A Homokhátság vízháztartásának javítására irányuló (elsősorban vízpótlásra és vízmegtartásra építő) első mintaprojekt 2009-ben indult. Elsősorban a legszárazabb területek ökológiai vízigényének biztosítását tűzte ki célul, amelynek járulékos hatásai között szerepel a mikroklíma kedvezőbbé válása és a talajvízszintek megemelkedése. A mintaprojekt keretében részletes terv készült, amely szerint a Duna-völgyi Főcsatornából kivett vizet átemelő műtárgyak segítségével, a meglévő csatornahálózatot felhasználva juttatnák el a szárazodástól leginkább sújtott területekre (Fülöpháza, Ágasegyháza és Orgovány térségében), majd vissza a főcsatornába. A vízpótlás mellett a víz megtartása is lényeges kérdés, amely a meglévő korábbi tómedrek és vizenyős területek tározóként történő használatát jelentené.

A mintaprojekt során a vízpótlási terv kidolgozása, egyeztetése és engedélyeztetése történt meg, majd erre építve 2021. május elejére fejeződött be az Interreg-IPA CBC Magyarország-Szerbia program keretén belül létrehozott együttműködés, amely magyar oldalon 4,2 millió euróból megvalósuló beruházás a klímaváltozással sújtott dél-alföldi térség aszály elleni védelmét szolgálja. Ennek érdekében 32 távérzékelő állomásból álló aszály-monitoring hálózat épült meg.

Az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, mint vezető kedvezményezett a homokhátsági vízpótlás továbbfejlesztését, míg szerb projektpartnerei, Magyarkanizsa önkormányzata a szennyvíztisztító telep fejlesztést, és a Vajdasági Mezőgazdasági, Vízgazdálkodási és Erdészeti Tartományi Titkársága mobil árvízvédelmi fal beszerzést valósított meg az Interreg-IPA Magyarország-Szerbia Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében, a „Vízpótlás és a határ-menti vízgyűjtők vízgazdálkodásának infrastrukturális fejlesztése” című projekt során.

A három – Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád, Békés – megye területére kiterjedő műszerkertek léghőmérséklet és légnedvesség mérő szenzorral, talajnedvesség mérőkkel, valamint csapadékmérő műszerrel lettek felszerelve. Az adatokat napelemmel működő GPRS technológia juttatja be az országos hálózatba, amely információk online hozzáférhetőek. Beszereztek továbbá 2 darab digitális ultrahangos áramlásmérő berendezést, melyek nagy pontosságú vízhozammérést tesznek lehetővé a szivattyútelepek nyomóvezetékein.

A klímaváltozás komplex, térségi szinten jelentkező hatásait összefüggéseiben kell megérteni ahhoz, hogy sikeres adaptációs folyamat indulhasson el. A klímaváltozás hatásai gyakran nem koncentráltan, egy-egy településen jelentkeznek, hanem nagyobb térségre kiterjedve, bonyolult kölcsönhatásokban öltenek testet.

Ezért szükséges az érintett települések összefogása. A térségi szinten jelentkező hatások esetében az egyedi (települési szintű) alkalmazkodási kísérletek nem mindig elégségesek, sőt, akár egymás hatásait is kiolthatják: bizonyos vízmegtartási megoldások máshol belvizet okozhatnak, a víz levezetése máshol szárazságot okozhat.

Az önkormányzatok fontos összekötő szerepet vállalhatnak a mások által kezdeményezett alkalmazkodási kísérletek megvalósításában. Az önkormányzatok, kapcsolatrendszerük kihasználásával és a helyi érintettek mozgósításával, katalizátor-szerepet játszhatnak mind az alulról (pl. civil szervezetek, gazdálkodók vagy helyi lakosok által), mind a felülről (pl. országos vagy regionális intézmények által) kezdeményezett projektekben.