“Az emberek többsége nem tud semmit a munkánkról”

Az első felszólaló, Gyarmati Andrea, szociológus Az emberek többsége nem tud semmit a munkánkról című előadásában ismertette kutatását.

A kérdőíves kutatást 2021 elején végezte 1280 szociális dolgozó megkérdezésével Az előadása elején ismertette, hogy mégis mi is a szociális ellátórendszer, milyen részegységekből áll.

A legtöbben a szociális szakellátás területén dolgoznak (41%), ami főleg a bentlakásos idősellátást fedi le.

Az ellátottak eloszlását tekintve a három legnagyobb csoport az idősek (44%), a gyermekek (15%), majd a fogyatékos személyek (12,5%).

A szociális szektor egyik legnagyobb problémája a bérezés. Gyarmati kiemeli, hogy a nyolc általánost végzettek, illetve a felsőfokú diplomával rendelkező dolgozók átlagbére között a közalkalmazotti bértábla alapján alig van különbség, egyedül a pótlékok azok, amik ezen jelenleg javítanak.  Legjobban önkormányzatnál éri meg szociális munkát vállalni, ugyanis átlagosan azok nyújtják a legnagyobb bérkiegészítést (66 ezer Ft), míg az egyházak (44 ezer Ft) és a gazdasági társaságok (27 ezer Ft) a legkisebbet.

Az alacsony bérek (78%-uk szerint), a mentális leterheltség (42%-uk szerint), valamint a fizikai-verbális atrocitások mértéke (83%-a átélt már) ellenére is a megkérdezettek 68%-a nem tervezi elhagyni munkahelyét. Ezt azonban inkább kényszerből teszik, ugyanis a dolgozók életkora 48 év,  az 55 évesnél idősebb korcsoportban országosan magas az álláskeresők aránya, így érthető a munkanélküliségtől való félelmük.

A megkérdezettek fele szerint olyan helyen dolgoznak, ahol szerintük 10% felett van a munkaerőhiány. Ezen belül az állami intézményekben a legrosszabb a helyzet, ahol a dolgozók 68%-a szerint több mint 10%-os a hiány.

A dolgozók szerint túl sok adminisztrációs munka terheli őket, ami viszont a pénzügyi ellenőrzésén túl nem jár semmi haszonnal, például nincsenek ezek az adatok felhasználva pl. minőségbiztosításra, fejlesztésére.

A szociális dolgozók 97%-a szerint az állampolgárok nem tudnak semmit a munkájukról, az ellátottak 89%-a frusztráltan, türelmetlenül fogadja munkájukat. Mindez tovább növeli a szellemi leterheltségüket, az általuk megtapasztalt stresszt, kiégést.

A szakszervezeti tagság alacsony körükben, 86%-uk nem tag, mert vagy nem ismertek számukra a szakszervezetek, vagy nem látják a jelenlegi rendszerben, hogy megérné belépniük (sztrájk-törvény). Egyébként egy szakszervezettől jobb érdekkommunikációt, a különböző szakszervezetekkel való együttműködést vagy egységesebb szakszervezeti rendszert, valamint szakmai és etikai segítséget várnának el leginkább a dolgozók.

Összességében Gyarmati kutatása szerint az alacsony bérek, az abból adódó, munkaerő- és utánpótláshiány állnak a szektor problémáinak középpontjában.

Meleg Sándor, szociális munkás Reformgondolatok a szociális szolgáltatásokról címmel tartott kiselőadást.

Prezentációját a szociális szektor finanszírozási problémáinak ismertetésével kezdte. A rendszert széttöredezettség jellemzi a közalkalmazotti jogviszony folyamatos felszámolásától kezdve a pótlék- és finanszírozási módok kaotikusságán át. Ez alulfinanszírozottságot és bérfeszültségeket generál.

Jelenleg a szociális munkások a közalkalmazottak között a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkeznek. Ez abból következik, hogy a minimálbér és a bérminimum folyamatosan felülírja a teljes közalkalmazotti bértáblát. Meleg Sándor is kiemelte, hogy munkaerő- és utánpótláshiány van a szektorban, valamint ezt kompenzálandó, alulképzetteket is el kezdtek alkalmazni (felhígult az elfogadott végzettségek köre), ami a szakmaiságon is jelentősen ront. Szakmai válságot is vél felfedezni. Eltűnnek a nagyobb távlati célok és rutinmunka veszi át a dominanciát. Emellett dominál a jogi megközelítés a szociális szempontok helyett, és a politikai felsőbb akarat is egyre jobban szembe megy a lényegi feladatokkal. Ezek a szakmai módszerek és eszközök beszűküléséhez vezetnek.

A rendszer egyre kevésbé tudja, hogy mit is akar elérni az általa gondozott személyekkel, de a kliensek igényeivel sem feltétlen van tisztában. A saját profiljának bizonytalanságából adódóan más szektorok, mint például az egészségügy vagy az oktatás, közötti határvonalakat sem ismeri magabiztosan a rendszer.

Strukturális felépítésében is elaprózódott a rendszer, melyben minden kis problémára, sokszor akár párhuzamosan futó szolgáltatások, esetleg egymásnak ellentmondóan is működnek. Ez a decentralizáltság a jelenlegi finanszírozási-, munkaerő- és utánpótláshiányban fenntarthatatlan. Összegezve Meleg Sándor úgy gondolja, hogy az ágazatban olyan összekapcsolódó problémarendszerek alakultak ki, melyek az ellátórendszer egészének működését negatívan befolyásolják, az ellátórendszer alapvető céljainak megvalósítását veszélyeztetik. Az ágazatban jól érzékelhető válságtünetek mutatkoznak. Jelenleg a problémák megoldásához nem adottak a szükséges külső és belső feltételek (szabályozás, erőforrások stb.). Illetve a szociális ágazat megmentéséhez komoly forrásbevonásra lenne szükség, de ez önmagában már nem elégséges. Kell egy hosszú távú, szakmai párbeszéden alapuló intézkedés-csomag, ami alapjaitól gondolja újra a rendszert.

Pilinszki Attila szociális munkás, egyetemi docens Egyet előre,… (A szociális munka értékei, a szociális munka értéke) címen adott elő.

Előadását a szociális munka definiálásával kezdte, illetve azzal, hogy miként látják saját munkájukat a szociális munkások, valamint a laikusok.  Összességében egy közjót szolgáló, fejlődést és társadalmi összetartozást elősegítő, embereket aktivizáló hivatásként írja körbe a szociális munkát.

A szektorban dolgozók megítélése szerint azonban az autonómia, a bizalom és a szolidaritás terén sajnos egyre nagyobb a hiányérzetük, hiába az alappillérei a munkájuknak. Pilinszki megerősíti Gyarmati kutatásában látottakat, miszerint a laikusok többsége, sőt a döntéshozók sincsenek tisztában a szociális munkások mibenlétével és feladataival.

Véleménye szerint ezen viszont lehet változtatni azáltal, hogy jobb képet alakítanak ki és mutatnak önmagukról a laikusok felé. Egy közel ezer fő által kitöltött online kérdőíves kutatás eredményei alapján, megállapította, hogy a szociális területen dolgozók még az egészségügyi dolgozóknál is a kimerültebbek, míg a hitéleti területen munkálkodók jólléte a legjobb. A szakmai munkájukkal és a munkakörülményeikkel is a legelégedetlenebbek a szociális dolgozók, de ebben a kategóriában nincs akkora eltérés a többi segítői területhez képest.

Munkahely elhagyásra is a leghajlandóbbak a szociális munkások, illetve az egészségügyi dolgozók, főleg a jelenlegi járványhelyzet tükrében.

Pilinszki továbbá megerősítette az előtte felszólalók észrevételeit, miszerint az utánpótlás csökken és egyre kevesebben jelentkeznek és végeznek el a szektorhoz köthető tanulmányokat.

László Johanna szociális munkás, az Esély Labor Egyesület elnöke. Előadásában főleg a szociális munkások érdekvédelmére fókuszál.

Megerősíti a korábban említett általános problémákat (alacsony bérek, kiégés, nagy adminisztrációs terhet stb.) és kiemeli, hogy a szociális szektor az egyik legkevésbé látott terület a közvélemény szemében.

Definíciója alapján a szociális munka az egy olyan gyakorlat alapú szakma és tudományág, mely a társadalmi igazságosság, felelősségvállalás, szolidaritás mentén társadalmi rendszerek reformálását tűzte ki céljául.

Véleménye szerint a szektor megreformálásához felülről irányuló politikai akarat szükséges, de a szakma belülről is tehet magáért a változás érdekében.  Jelenleg a külvilágból érkező nyomás és  a szociális szektor saját szakmai önképe nem egyezik. Ezen empowerment technikával, vagyis önmegerősítéssel lehet javítani, melynek forrásai lehetnek a különböző szakmai műhelyek lebonyolítása, csapatmunka vagy például különböző díjak által a szakmai öntudat erősítése. A szakmai énkép, az önreprezentáció nagyban függ attól, hogy miként vélekedik önmagáról a szektor, miként látja őt a külvilág, mikor és milyen helyzetekben mutatja meg magát (jelenleg a válságkommunikáció a jellemző), milyen nyelvezetet alkalmaz és milyen kommunikációs eszközöket használ fel.

Az lenne ideális, ha a szektor maga kommunikálna a szakmájáról konzisztensen és szisztematikusan átgondolva, tehát ha szakítana a válságkommunikációs attitűdjével. A történetmesélés (storytelling) kommunikációs technikája jó eszköz lehet arra, láttassa azt a képet, amit előtte kialakított magáról a szakma. Ennek keretében meg kell határozni a célközönséget, illetve, hogy kik azok a szakmabeliek, akik kiállnának a nyilvánosság elé történeteikkel. Ehhez minél több dolgozó bevonása szükséges, amelyhez viszont elengedhetetlen a belső építkezés.

A belső építkezés legegyszerűbb formája a közösségszervezés, tehát az összefogás. Johanna szerint akkor tudnak a dolgozók jelentős változást elérni, ha egy konkrét ügy mentén, „egy kampány – egy üzenet” elv szerint szerveződnek. Erre egyébként hoz is konkrét példát, a járványhelyzet kapcsán. Az alapprobléma szerint a szociális dolgozók a járvány miatt fokozottan kitett helyzetbe kerültek és szerették volna elérni, hogy vonják be őket a 2. oltási körbe. Ezen ügy mentén egy közös kampányba fogtak.  Az említett kampányban együttműködtek a terepen dolgozó szakemberek és a különböző szociális szakszervezetek, valamint egyéb civil szervezetek, akik egy közös nyílt levéllel fejezték ki akaratukat. Erős és változatos kommunikációt folytattak a kampány során, melynek következtében rengeteg emberhez jutott el a szociális szféra üzenete/ügye. Részben sikertelen volt a kampány, hisz a 2. oltási kör kiterjesztése nem valósult meg, ugyanis a felgyorsult oltási program feleslegessé tette azt. Azonban sikeresnek is mondható az akció: sikerült egy valós probléma mentén kampány formájában összefognia a szektornak; aktívan részt vettek benne a dolgozók; a nyilvánosság betekintést nyert az egyébként kevésbé ismert szociális munkások világába; valamint valódi szakmai diskurzust is teremtett a különböző résztvevők között; és végül bebizonyította, hogy a kampánymodell hatékony közösségszervező eszköz. Összességében az előadó azt vonja le ennek a kampánynak a tanulságaként, hogy a hatékony érdekérvényesítő modell kulcsa, hogy alulról, a civilektől és a terepen dolgozók problémáit a szakmai civil szervezetek tematizálják, majd a szakmai érdekképviseleti szervezetekhez/szakszervezetekhez ezeket továbbítva majd azok változást lesznek képesek elérni. Ezek a változások pedig körkörösen visszahatnak a civilekre és a terepen dolgozókra.