Átsorolhatja az UNESCO a Nagy-korallzátonyt a veszélyeztetett kategóriába, Ausztrália kiakadt ezen
A “veszélyben lévő” világörökségi helyszínek közé kellene sorolni az ausztrál Nagy-korallzátonyt az ENSZ illetékes bizottsága szerint, amelynek egy héttel ezelőtti javaslattervezetét felháborodással fogadta Ausztrália. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Oktatási Szervezetének (UNESCO) világörökségi bizottsága az éghajlatváltozás hatásainak ellensúlyozására irányuló erőfeszítések felerősítésére szólította fel Ausztráliát.
A Nagy-korallzátony a világ legkiterjedtebb korallzátony-ökoszisztémája, amely rendkívül megsínylette az elmúlt években három tömeges korallfehéredést is okozó óceáni hőhullámokat.
Mint világszerte minden zátonyra, úgy a Nagy-korallzátonyra is nagy nyomás nehezedik: a víz melegedése, az óceánok hőhullámai, a környéken tapasztalható mezőgazdasági és bányászati tevékenység mind a vízi életközösség fennmaradási esélyeit rontja. Hosszú távú megoldást csak az jelenthet, ha Ausztráliának végre sikerül visszaszorítania az üvegházhatású gázkibocsátását, illetve az óceánba kerülő műanyagok és mezőgazdasági szennyeződések mennyiségét.
2010 végén – 2011 elején a heves esőzések folytán Queensland tartományt áradások sújtották. Az árvíz következtében nagy mennyiségű rovarirtószerrel, mezőgazdasági hordalékokkal, tápanyagokkal szennyezett víz érte el a Nagy-korallzátonyt. Kutatók szerint a szennyezett víztömeg jelentősen befolyásolta az ökoszisztéma működését.
De ez nem egyszeri eset. A mezőgazdaságban használt vegyszerek és műtrágyák rendszeresen a Korall-tengerben kötnek ki, ezzel nagy nyomás alá helyezve a korallokat.
A 350 ezer négyzetkilométeres zátony megóvásáért tett erőfeszítések eddig nem hoztak átütő eredményt, ráadásul bizonyos területeken már visszafordíthatatlan a korallok pusztulása. A probléma másik részét nyilvánvalóan a globális felmelegedés okozza.
Sussan Ley ausztrál környezetügyi miniszter szerint az UNESCO a zátony megóvására és gondozására irányuló, tudományos alapokon nyugvó stratégiák megfelelő értékelése nélkül fogalmazta meg javaslattervezetét.
Ausztrália azért sem akarja, hogy a veszélyeztetett kategóriába sorolják a világ legnagyobb élő szervezetét, mert a korallzátony hatalmas gazdasági- és turisztikai előnyt jelent számukra. A turistalátványosságának számító, 6 milliárd dollár éves bevételt biztosító és 60 ezer munkahelyet fenntartó Nagy-korallzátony – amennyiben megkapja a “veszélyben lévő” minősítést -, most ezzel együtt elveszítheti világörökségi státuszát is.
Hat évvel ezelőtt egyszer már megakadályozták, hogy átminősítsék a területet. Dacára annak, hogy az UNESCO világörökség része, a zátonyt felügyelő hatóság 2013-ban engedélyt adott arra, hogy 3 millió köbméter iszapot eresszenek a tengerbe. A művelet Abbot Point kikötője bővítésének egyik előkészítő lépése volt. Akkor az ügy kapcsán az UNESCO 2014 júniusáig elhalasztotta a döntést arról, hogy a veszélyeztetett világörökségi helyek közé sorolja-e zátonyt, vagy elvegye a világörökségi címet.
Ausztrália most azzal érvel, hogy nem helyes dolog a világ legjobban kezelt zátonyát – a világ többi zátonyai közül – egyedüliként a veszélyben lévő helyszínek listájára átsorolni. Úgy vélik, hogy politikai okok vannak a háttérben. Egy kormányközeli forrás szerint az ausztrál kormány úgy gondolja, hogy Kína – a bizottság elnöke – a felelős a döntésért, amelynek hátterében a két ország közötti feszültség áll.
Ausztrál környezetvédelmi csoportok szerint ugyanakkor a javaslat hátterében nem politikai okok állnak, hanem Ausztrália egyértelműen nem tesz eleget a korallzátony megóvásáért, különösen az éghajlatváltozás tekintetében.
A Nagy-korallzátony egy globális érték, amely élőhelyet biztosít 1500 halfajnak, 411 kemény korall fajnak, a hét veszélyeztetett tengeri teknős fajból hatnak, és több mint 30 tengeri emlős fajnak. 3000 korallzátonyból és 900 szigetből áll, amelyek azonos távolságra vannak a tengerparttól.
A Nagy-korallzátony megőrzése nemcsak a tudomány számára fontos és felbecsülhetetlen, de az ausztrálok számára különösen az. Ez a korallgát óvja meg ugyanis a kontinens partjait a Csendes-óceán pusztító hatásától. Itt törik meg a ciklonok ereje és a szárazföldet már csak a megzabolázott hullámok érik el.
A Nagy-korallzátonyt 1981 óta tartják számon a világörökség részeként.
