Covid-generáció

A Covid-generáció szorongását oldhatja a környezetért tenni akarás

Covid-generáció – sokan már most így emlegetik a mostani 18 év alatti korosztályt. Az biztos, hogy az ő elmúlt lassan másfél éves tapasztalásaik teljesen másak, mint amit az elmúlt 40-50 évben felnőtt generációk valaha is megtapasztaltak. A koronavírus-járvány az egész értékrendet, a szociális kapcsolatokat és a korábbi társadalmi beállítódásokat is befolyásolta ebben a generációban.

Sok kamasz sokkhatásként élte meg a járványt. Ráadásul ez hosszan tartott, több mint egy évig, többen veszítették el hozzátartozójuk, esetleg szüleiket, nagyszüleiket, maradtak otthon egyedül, társas kapcsolataik csak az internetre korlátozódtak és ezen kívül hirtelen kellett „felnőniük”, ellátni olyan feladatokat, amire esetleg még nem voltak érettek. És ennek valószínűleg még nincs vége.

Ezek az úgynevezett „kataklizmatikus események” kihatnak a generációs fejlődésre is. Generációnak egy húsz éves időintervallumon belül született csoportot nevezünk, akik egyszerre, egy időben élnek át meghatározó eseményeket.

Szabó Andrea „Vírusgeneráció? – a koronavírus hatás a nemzedékek fejlődésére”1 című cikkében azt írja, hogy a hidegháborút követően nem volt egyetlen esemény sem, amely olyan hatást gyakorolt a világ országaira és népességére, mint a koronavírus-járvány kirobbanása. A mobilitást, utazást és a polgári szabadságjogokat a kormányok válságkezelő intézkedései befagyasztották. A fenti folyamatok következtében pedig olyan kollektív személyiség alakulhat ki a mostani tízen- és huszonévesek körében, amelynek alapélménye a korábbi nyitott, határok nélküli, „globális” világrend rendkívül rapid és tartósnak ígérkező megszűnése. Ez pedig, akárhogy is nézzük, traumatikus élmény.

Szabó Andrea álláspontja szerint a várhatóan létrejövő Covid-generáció nemcsak ezeket a traumákat hordozhatja magában, hanem kialakulhat egy másodlagos, roppant súllyal rájuk nehezedő szindróma is. Félő, hogy a megbetegedettekért és az elhalálozottakért viselt felelősség súlyát is sokáig magában fogja hordozni ez a generáció, éppen úgy, mint a „csendes” generáció tette a második világháborút követően.”

A bezártság és az ezzel járó feszültség leginkább a 10-20 év közötti korosztályt viselte meg, de nem elvitatható a fiatalabbakra, a kisiskolásokra és még az óvodás korosztályra gyakorolt negatív hatása sem. A nagyobbak közül egyre több fiatal fordul segítségért pszichológushoz. Többségük depresszióra hasonlító tünetekkel, szorongással, nem múló félelemmel és pánikrohamokkal küzd, közülük sokan önmagukat okolják hozzátartozójuk elvesztéséért.

A járvány alatt nemcsak az elszigeteltség nehezedett a fiatalokra, de a sok háztartásban kialakult létbizonytalanság, az anyagi gondok, a munkanélküliség is. Ez a fajta stressz pedig különösen veszélyezteti azokat, akik már korábban is szenvedtek mentális vagy tartós lelki problémáktól, és kiemelten veszélyes a személyiségük kialakulásán dolgozó és éppen a kamaszkor csúcsait és mélységeit megélő fiatalokra.

Demetrovics Zsolt egyetemi tanár, az MTA doktora, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pszichológiai Intézet Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékének vezetője és Király Orsolya, a tanszék adjunktusa az mta-nak írt összefoglalójában2 kitér arra is, hogy a mentálisan instabil emberek hogyan élik meg az elszigeteltséget.

„Számottevő egyéni különbségek figyelhetők meg abban, hogy a járvány kit hogyan érint, azonban elmondható, hogy bizonyos társadalmi rétegeket és csoportokat egyértelműen jobban sújt, mint másokat. Az egyik olyan csoport, amelynek számára különös kihívást jelent, a mentális betegségekben szenvedőké.” A tudósok leírják, hogy a mentális betegek csoportján belül kiemelten veszélyeztetettek a pszichoaktív szereket használók, de egyre több egyéb függőség is kialakulhat: internet, videójáték, szerencsejáték, pornográf tartalmak használata. A kutatók kiemelik a gyerekek képernyőidejének és internetes tevékenységeinek a monitorozását és szabályozását, a nagyobb gyerekek bevonását a szabályalkotásba, a szülői példamutatás jelentőségét, valamint probléma esetén a szakmai segítség igénybevételét.

A járvány kevés pozitív hozadéka közül az egyik a környezeti tudatosság beépülése. Nemcsak a saját lakóhelyünk iránt érzett felelősség, de a környezetvédelem iránti globális elköteleződés is helyet kapott a felnövekvő generáció gondolkodásában. A legtöbb fiatalban megfogalmazódott, hogy hogyan tehetnének ők azért, hogy jobb, élhetőbb, tisztább, tudatosabb legyen a város, az ország, a bolygó, és hogyan tudnának hatni a döntéshozókra. A járványügyi korlátozások feloldásával egyidőben megjelentek, sőt sokasodtak azok a civil kezdeményezések, amelyek egy-egy terület érintettlenségéért, beruházások megakadályozásáért, erdők, folyók tisztításáért indultak.

A szakemberek szerint ezek a tevékenységek és a tenni akarás a feszültség és a szorongás oldásában is rendkívüli szerepet játszhatnak. Persze csak akkor, ha nem járnak kudarcélménnyel és nem vezetnek klímaszorongáshoz. Úgyhogy érdemes kicsiben elkezdeni olyan tevékenységekkel, amelyek biztos sikert hoznak. Ilyen lehet egy önálló kertrész gondozása, a tudatosabb bevásárlás, a figyelmesebb szelektálás a hulladékok között, a közlekedési eszközök közötti tudatos választás. Később a szűk családon kívül a közeli barátok bevonása is sikereket hozhat. A fiatal felnőttek csatlakozhatnak különböző szemétszedő, környezetvédő csoportokhoz, amelyek látványos és eredményes tevékenységet végeznek.

1 https://ellensuly.hu/virusgeneracio-a-koronavirus-hatasa-a-nemzedekek-fejlodesere/

2 https://mta.hu/tudomany_hirei/a-covid-19-vilagjarvany-hatasa-a-mentalis-egeszsegre-111251